Talán az egyik legbonyolultabb döntés, amellyel karrierje során általában találkozik egy játékos, hogy milyen legyen az a kosaras cipő, amiben jól érzi magát a pályán és akár azon kívül is. Igazán különleges kapcsolat ez a viselő és a lépője közt. Viszont, ha új vásárlására kerül a sor, akkor nagyon sok tényezőt figyelembe kell venni, hogy a számunkra legjobb megoldást találjuk meg. Ebben a cikkben ezeket a szempontokat járjuk körbe alaposan.
Azt már a legelején tisztázni kell, hogy ez nem egy egzakt tudomány és ahány féle ember, annyi féle igény. Viszont most szeretnénk megkönnyíteni a választást és a következő pontok segítségével átláthatóbbá tenni, hogy merre is indulj el, ha új csuka vásárlásán töröd a fejed.
Vegyük elsőnek azt a néhány legalapvetőbb pontot a történetben, amely már a kezdetektől meghatározza azt, hogy mi a számunkra kijelölt út, amin elindulunk. Ilyen például a lábforma vagy akár a sérüléseink, de a játékban betöltött poszt is nagyon fontos. Vágjunk is bele egyből a közepébe.
1. Milyen poszton játszom?
A játékteret és a csapatot, nagy vonalakban három részre tudjuk osztani pozíciók alapján, ha a magyar értelmezést vesszük. Ezek nem mások, mint a center, bedobó és irányító. Ettől függően nagyon változatosak lehetnek az igények. Egy irányítónak fontos, hogy a cipő könnyű legyen és szabadon tudjon benne mozogni a cselezésnél, tartsa a bokáját, ezért bizony nem kell feltétlen az extra magas szár, sőt… Egy center viszont bent harcol a palánk alatt, szedi a lepattanót, sokat ugrál, miközben lökdösik, aminek következtében könnyedén valaki alá léphet. Viszont a palánk alól kevésbé mozog ki. Persze ez inkább a régi kosárlabdára jellemző, amikor még nem dobtak a centerek hármasokat, legalábbis nem ennyit. Így nekik inkább a stabilitás a fontos és egy nehezebb vagy merevebb cipőt is könnyebben viselnek a pályán, cserébe a bokájuk épségéért.
2. Lábforma, sérülések
Nem szabad elmennünk amellett, hogy kinek milyen múltbéli sérülése volt. A térdsérülések enyhítésére vagy elkerülésére érdemes alaposan megvizsgálnunk a szármagasság viszonyát és a léptalp használatát. Minél komolyabb a sérülés, annál inkább érdemes a teljes légtalp irányába elmenni és inkább a mid lépőket nézegetni.
Ha valaki rendszeresen küzd a sérült bokájával, akkor semmiképp se kísérletezzen az alacsonyabb kivitelekkel. Kizáró tényező lehet a gyenge ízület és a vékony csontozat is, aminek erős támogatás kell. Persze nézhetjük olyan szempontból is, hogy alacsonyabb szárú cipőben, – ha figyelünk magunkra -, akkor fokozatosan jobban erősíteni tudjuk a szalagjainkat, mert nem az erős támogatást adó cipőre hárul minden feladat. Én is ilyesfajta úton indultam el, de ezt majd a következő pontban taglalom nektek. Azért azt kihangsúlyoznám, hogy a komoly boka gondokkal küzdő játékosok, akiknek nagyon könnyen kimegy a bokája, tényleg inkább a magasabb szárakban gondolkodjanak.
Figyeljetek arra is, hogy a bokacsontotok formája milyen. Aki széles bokacsonttal rendelkezik, valószínűleg nem fogja komfortosan érezni magát egy magasabb kialakításban. Nekik inkább azt a fajta mid méretet ajánlom, ami a bokát alulról megtámasztja a belső részen, mint a PG széria, egészen a PG3-ig bezárólag. A PG4 már picit alacsonyabb és más a kialakítása.
Emellett ott van még a boltozat formája vagy a rüszt. Nem mindegy, hogy emelt boltozatú vagy egyenes talpú surranót húzunk fel. Meg kell vizsgálni a lépők talpformáját és azt, hogy mennyire szűk fazonú egy cipő. Persze a legtöbbnek az anyaga olyan, hogy használat közben nyúlik egy picit. Viszont néha érdemesebb fél vagy egy számmal nagyobbat venni és sokszor ez sem elég, ha valaki olyan széles vagy magas lábfejjel rendelkezik.
3. Kinézet
A kinézet nagyon fontos minden területen az életben, ez a kosárpályán sincs másképp és mi alapján szűrnénk elsőnek a cipőt, amiben végig akarunk játszani akár több szezont is. Hát persze egyértelműen a kinézet. Ez mindenkinek teljesen a saját ízlése, de nagyon fontos a megjelenés. A prémium kategória elég széles skálán mozog ilyen téren is. Itt nincs nagy megfejtés, azt kell nézni, hogy mi az ami a legjobban tetszik nekünk.
4. Anyaghasználat
A piacon jelenleg több fajta anyag is megtalálható a Flyknittől kezdve, egészen a műbőrig. Persze az utóbbiban játszani elég kényelmetlen lenne, de bizonyos részletekhez használják. A felső részhez használt anyagok is a stabilitásban segítenek és a biztonság érzetet is növelhetik.
5. Szármagasság
Sajnos velem már számtalanszor megesett, hogy kiment a bokám. Ebből kifolyólag kipróbáltam az alacsony, mid, magas és extramagas kialakítást is. Ezt az egyik korábbi cikkemben alaposan kifejtettem nektek részletesen, de összefoglalva lássuk a lényeget.
Egy alacsonyabb lépőben a legjobb, hogy nagyobb mozgásteret ad kitámasztásnál, elrugaszkodásnál a lábunknak. Egyszerűen csak nagyobb szabadságérzetet ad. Viszont kevésbé véd a sérülések ellen, jobban oda kell figyelni a leérkezésre.
A magasszárú kosárcipők ezzel szemben fix és magasabb stabilitást adnak, de sokszor annyira megfogják a bokát, hogy akár térd sérülés is lehet belőle.
6. Talpforma és az ebből adódó tapadás
A talp kétség kívül az egyik legfontosabb része egy kosaras lépőnek. Ez biztosítja azt, hogy rendesen meg tudjunk állni egy kitámasztás során és elkerüljük az esetleges csúszós padlóból eredő baleseteket. Ehhez nem csak az anyag, de a forma is sokat számít, nem mellesleg egy jó kialakítás rendkívül királyul néz ki. Konyhanyelven, ha egy talp bordázása nagyon egyszerűnek tűnik, akkor az valószínűleg semmit nem ér, főleg ahogy koszolódik be a pálya. Érdemes olyanokat keresni, amiken minél inkább keresztbe állnak a mintázatok és minél bonyolultabb, annál nagyobb az esély rá, hogy jobb a tapadás. Azonban akármennyire jól bordázott egy talp, ha nagyon puha gumiból készült, akkor nemcsak, hogy nem sokat fog, de még könnyen el is kophatnak vagy le is törhetnek a minták.
Összegezve a két legfontosabb dolog a mintázat bonyolultsága és a gumi keménysége. Ezen belül már egyéni preferencia, hogy ki mennyire szereti, ha tapad. Ugyanis van aki azt szereti, ha azonnal megáll és egy picit sem csúszik, van pedig aki azt keresi, ami kicsit nagyobb szabadságot ad és picit csúszik. Ezért is a sokfélre gumírozás.
7. Teljes légtalp vagy csak részben?
Jelenleg a légtalpas cipők hódítanak a pályán, legalábbis a Nike legtöbb lépőjében valamilyen formában megtalálható részben vagy egészben. Az elhelyezése is változhat a játékosok igényei szerint. Alapvetően három fajtáról beszélhetünk. Az egyik legkevésbé elterjedt megoldás manapság, amit például a Freak 1 esetében láthatunk, hogy a sarkunk alatt van egy téglalap alakú párnácska. Azoknak, akik inkább teli talpra vagy sarokra érkeznek le, nekik ajánlottan sokkal jobban tompít, mint azok amelyekben elől található a légtap. Az olyan erőteljes játékosoknak, mint Giannis, ez a tökéletes. Bár nagyon érdekes, hogy furcsán kb. tökéletesen érezhető, hogy mettől meddig tart a légpárna. Ez akár zavaró is lehet.
Viszont, ha már ezt a kalibert célozzuk meg, akkor szerintem jobb a teljes légtalpas kialakítás. Talál itt található meg a legnagyobb ellentét, amiben kompromisszumot kell kötnünk. A Lebron 17-ben és a PG 4-ben is teljes légtalp található, csak a kialakítása picit más. Ennek az előnye, hogy a talp teljes hosszában elhelyezték a légpárnákat, így bárhogyan is érkezünk vagy bármit csinálunk, akkor is tompítani fogja a leérkezést.
Ez nagyon előnyös, gondolhatnánk. Ami persze igaz, viszont a legnagyobb hátránya is ebből adódik. Gondolom senkinek nem kell nagyon magyarázni, hogy a légtalp, lebutítva egy nagy légzsák. A levegőt ha bezárjuk, akkor azt nem igazán lehet hajlítani, tehát a cipő rengeteget veszít a rugalmasságából és a talpa sokkal merevebb lesz. Rengeteg energiát nyel el, ezáltal kevésbé leszünk robbanékonyak. Ez egy olyan döntés, amit mindenkinek magának kell megvizsgálnia, hogy számára megéri vagy sem. Azért abban biztosak lehetünk, hogy dolgoznak a minél jobb megoldásokon, mellyel nem kell majd ilyen kompromisszumokat kötnünk.
Általánosságban inkább elöl található meg a légbetét, amely kialakítás inkább azoknak ajánlott, akik felsőbb posztokon játszanak. Náluk fontos a robbanékonyság és nagyobb terhet helyeznek a lábuk elülső részére, mint a sarokra. Náluk nagyon fontos az, hogy rugalmas maradjon a talp.
8. Személyes ajánlások.
Nekem két abszolút kedvencem van, amit valaki kosaras sztár nevéhez köthetünk. Az egyik a PG vonal, amelyben megtaláltam mindent, amire szükségem van. Könnyű és légtalpas, de tökéletesen alátámasztja a bokámat. Irányító és bedobó poszton hibátlan választás lehet, főképp a régebbi PG 2 és PG 2,5 modell. Paul George nagyon sokat tesz azért, hogy innovatív megoldásokat hozzon, amely őt is segíti a pályán.
A másik pedig egyértelműen a Kobe széria, ugyanis ott általában megtalálja mindenki az ízlését. Bár sajnos a nemrég történt halálos balesete után nem tudni, hogy fog folytatódni a lépők kiadása, de várjuk a régi szériák Retro vagy Protro megoldásait. Én személy szerint a Kobe 8 és Kobe 9 visszahozatalát várom a legjobban, de a már megjelent Kobe 4 Protro is abszolút egy tökéletes lépő. Bár sokaknak hiányzik belőle a teljes légtalp.
9. Hogyan állapíthatom meg, hogy egy kosaras cipő megéri-e?
Ez egy elég érdekes kérdés. Manapság egy igazi kosaras csuka az bizony közel 30-40 ezer forintról indul, bár nyilván találunk ez alatt is megoldásokat. Sokszor ezt az árat tornázza feljebb az épp aktuális sztár hírneve, mint mondjuk a Lebron vonal. Az ő nevével fémjelzett cipők már lassan a 60 ezer forintot is elérik. Leginkább akkor tudjuk megmondani, hogy megéri-e számunkra, ha az előző pontokban felsorolt irányvonalak szerint kiválasztjuk azt, amely a legtöbb dologban megfelel nekünk. Ha ezt megtaláltuk, akkor az valószínűleg megéri, bármennyire is legyen magas az ára (majdnem). Tekintsünk úgy a dologra, hogy ha kifogunk egy kényelmes modellt, akkor az ízületeink és testi épségünk érdekében megéri a borsosabb árat is kifizetni érte. Ezzel együtt, ha mondjuk nem akarunk sokat költeni egy lépőért, csak mondjuk 15-20 ezer forintot, de az alsóbb kategóriás anyaghasználat miatt félévente, évente tönkremegy, ezzel szemben egy prémium kategóriás meg évekig bírja, akkor árban igazából ugyanott vagyunk.
Azért ehhez hozzátenném, hogy sok esetben a méregdrága kosárcipők sem bírják évekig. Minden attól függ, hogy mennyire intenzíven használjuk azt és vigyázunk-e rá. Például edzés után nem szabad a táskánkban hagyni a következőig, mert az anyag hamarabb tönkre mehet. Szellőztessük, amikor csak tudjuk.
Én személy szerint kb 45 ezer forintot költök maximum a pályára szánt cipőre, de ebbe sokszor beletartozik a Nike ID által felszámolt plusz pár dollár is. Ezzel az árplafonnal azért már általában megtaláljuk azt, ami passzol a lábunkra és komfortosan tudunk benne játszani.
Botrányok, amelyhez kapcsolódik egy kosaras cipő is
A végére két érdekes sztorit is hoztam nektek, amely nem csak az NBA-t és az egyetemi bajnokságot, de az egész világot felforgatta.
Michael Jordan lépőjét bannolta az NBA
Talán a történelem egyik legnagyobb NBA botránya volt, ami cipőhöz kapcsolódott és minden sneakert szerető embernek kötelező történet. Akkoriban, amikor az Air Jordan 1 megjelent, még a hivatalos szabály szerint a ligában csak fehér cipőben lehetett játszani. Ám Jordant és a Nike-t ez közel sem érdekelte és a ‘Chicago’, valamint az azóta már csak ‘Banned’ színállásként is emlegetett surranókban lépett pályára. Ezért az NBA pénzbírsággal büntette minden egyes meccsen, amelyen viselte. A bírságot a Nike egy az egyben kifizette, ugyanis jobb üzlet volt, mint reklámra költeni azt a pénzt. A botránynak köszönhetően elképesztően népszerű lett a Jordan 1-es. Olyannyira, hogy a várt 3 milliós bevétel helyett 130 millióra tett szert a sportszergyártó. Valószínűleg ez tette annyira legendássá a színállást és a cipőt is.
Ha érdekel a teljes, részletes történet, akkor elolvashatod ezen a linken.
Zion Williamson lábán szétrobbant a PG2.5
Valószínűleg erről mindenki hallott már, ugyanis a közösségi médiát felrobbantotta a hír. Az NBA 1/1-es draftoltként várt Zion Williamsonnak, egy kitámasztás során, 36 másodperc játékidő után, a lábáról szó szerint lerobbant egy PG2.5-es. Az egyetemi kosárlabda és Duke rajongók egyből nekiugrottak a Nike-nak. Azért a háttérben ott volt, hogy (az azóta már) a New Orleans Pelicans sztárja 130 kiló és embertelen atletikussággal rendelkezik, amit egy elhasználódott cipő elég nehezen bír. Egyébként a sztori legnagyobb kiváltó oka igazából nem is a szétszakadt sú, hanem a fiatal játékosok védelméről szóló törvény. Így egy elég összetett problémáról beszélhetünk, ami valójában még azóta is fennáll, és a szakadás csak előtérbe helyezte mindezt.
Ha részletesen szeretnéd elolvasni a sztorit, megismerkedni a játékosok védelméről szóló törvénnyel és érdekel a véleményem a helyzetről, akkor kattints ide. Azóta Williamson már a Jordan branddel szerződést kötött, tehát a vége mondhatni happy end.
Remélem ezek az infók hozzásegítettek ahhoz, hogy könnyedén kiválaszd a következő kosaras cipődet. 🙂