Az utóbbi időben a kosárlabdázás világában egyre nagyobb teret nyernek az alacsony szárú kosárlabda cipők, pedig a bokánk védelme érdekében inkább a magas szár lenne az okosabb megoldás. Vagy mégsem? Ez egy sokkal összetettebb ,,probléma”, mint legtöbben gondolnák. Ha kíváncsiak vagytok, hogy saját tapasztalataim alapján mit ajánlok nektek, akkor kattintsatok a továbbra.
A régi idők kosárlabdájában az volt a divat vagyis inkább a fő védelem a lábunknak, ha magasított szárú kosárlabda cipőt húztunk. Ez a mai világban teljesen átalakult, ami köszönhető annak is, hogy a nagy NBA sztárok lába már annyira körbe van ragasztva különféle rögzítő tapaszokkal, hogy a cipő csak konkrétan dísz a lábukon. Egy elég drága és jól kinéző dísz. De egy ,,átlagos” játékos mégis mit válasszon?
Igények
Először is le kell szögeznem, hogy minden játékosnak más az igénye, más a lábformája, így más a kényelmes és jó neki. Az is fontos lehet, hogy ki milyen poszton játszik, mennyire fontos a szabad mozgás, mekkora megterhelés éri a bokádat és természetesen ezt mennyire bírja a tested. Az irányítóknak mindenképp előnyt jelent egy alacsony vagy legalább egy mid lépő, mivel a crossovereknél gyorsabban tud reagálni, viszont a centereknek, akik bent a tömegben harcolnak, sokat ugranak fel és könnyebben léphetnek rá valakinek a lábára, inkább a magasabb a jobb, mert mégis többet tart.
Hogyan jártam én.
Az első igazi kosaras lépőm egy Hyperdunk 2013-as volt, ami az akkori kor formáinak tökéletesen megfelelt. Kosaras pályafutásom során meg se tudom számolni hányszor ment ki mindkét bokám, ezért váltottam. Jött a lehetőség és egy Kobe 9 Elite-et vásároltam, ami viszont extra magasított volt. Elképesztően jól tartotta a bokámat, nagyon stabil volt, pont ami kell egy bokasérültnek. Ám egyetlen hátránya van, hogy elgyengül a bokátok. Ha hiszitek, ha nem azért váltottam hirtelen Low verzióra, mert erősíteni akartam a szalagjaimat.
Megmerjem-e lépni?
Ahogy sokan, úgy én is féltem, hogy már kb az első edzésen ki fog benne fordulni a bokám. Nem így lett! Az alacsony szár több mozgásteret biztosít, ugyanis a tervezésüknél elég sokat tanulmányozták a futócipőket és próbálták azt a kényelmet és stabilitást kombinálni a kosaras energiákkal. Egy-két sérülés után bármilyen csuka van rajtad tudat alatt is jobban odafigyelsz, hogyan és hova lépsz. Az alacsonyabb szár ugyan jobban megterheli az ínszalagokat, viszont hosszútávon erősíti is őket. Olyan mint, amikor elkezdesz kondizni: kezded kis súlyokkal és minél többet jársz annál erősebb leszel.
Alacsony szárú surranó:
Pro: Könnyebben mozog benne a lábad, elrugaszkodásnál és kitámasztásnál több teret ad, ez által néha még nagyobb súlypont emelkedést is elérhetsz. Persze ez laboratóriumban nem tesztelt állítás. 😀 Szabadabbnak érzed magad.
Kontra: Nagyobb terhelést tesz a bokád környékére, hamarabb elfáradhatnak a szalagok, ha nem vagy hozzászokva. Sokkal jobban oda kell figyelni, hogyan érkezel le egy-egy felugrásból.
Magas szárú lépő:
Pro: Jobban megtámasztja a bokát, stabilabb. Kevésbé kell koncentrálni a lábadra, hogy hova és mint lépj.
Kontra: Kevesebb mozgástér. A bokád stabilitása miatt nagyobb esélye van annak, hogy a térded fog kimenni.
Melyiket ajánlom?
Ez egyértelműen nehéz megállapítani. Én jelenleg egy gyönyörű Durant 10-esben játszom. Már megszoktam és a lábam is. Nehezen tudom elképzelni újra, hogy magas szárúban játsszak, de amikor nehezebb meccseink vannak és tudom, hogy nagyobb megterhelés fog érni, akkor jól jönne mégis egy High verzió. Viszont ajánlom azoknak, akik eddig féltek az alacsony profiltól, hogy mindenképp próbáljanak ki egyet. Veszíteni nem fognak vele. Ráadásul a mai világban már a cipővásárlásnál se köti meg a kezünket, ugyanis szinte minden verzióból kiadnak Low és High változatokat is 🙂