Ajkay Ádi interjú

Ajkai Ádámmal pont tavaly ilyenkor olvashattatok interjút itt a boxon. Azóta Ádi túl élete legsikeresebb nyári versenyszezonján, két új szponzorral is büszkélkedhet, sőt a dj-pult mögött állva is egyre gyakrabban őrjíti meg a tömeget. Szóval úgy gondoltam, hogy aktuális lenne egy friss interjú, amiben mindezekről kifaggatom, nyélbe is ütöttük, íme 🙂

Friss interjúnk Ajkay Ádival (Fotó: Recording Pictures)

Friss interjúnk Ajkay Ádival (Fotó: Recording Pictures)

Azt már az előző interjúban is elmondtad, hogy a zene milyen fontos neked a bicózáshoz. Az elmúlt hónapokban már több buli flyerén is feltűnt a neved és Facebookon is bele lehetett futni a mixeidbe. Mikor és honnan jött az érdeklődés a dj-zés iránt?
Olyan 2005-től volt, hogy nagyon szerettem drum and basst hallgatni, 2008-09-ben jártam nagyon sokat dnb bulikba és ekkor fordult meg a fejemben először, hogy mennyire jó lehet az, hogy nem a közönségben bulizol, hanem te magad egyszemélyben csinálod a bulit. Volt egy nagyon kedves ismerősöm akkoriban, aki már akkor egy éve dj-zett, tőle kértem tanácsot, mivel érdemes ezt elkezdeni. Ő mondta, hogy vannak neten programok, amiket letölthetek és azzal meg lehet tanulni az alapokat. És hát nem mondanám, hogy az első pár mixem olyan irdatlanul jó lett volna és biztos nem is publikáltam volna, inkább csak úgy magamnak csináltam…

És ez akkor drum and bass volt?
Igen, az első két-három mixem drum and bass volt, aztán kezdett bejönni a divatba a Kollektíva és hasonlók  és mi is egyre többet jártunk ilyen bulikba. Úgy éreztem, hogy az elektro lehet az, ahol el tudok sajátítani bizonyos dolgokat.

És melyik volt az első buli, ahol felléptél?
Nagyon-nagyon emlékszem az első fellépésemre, ami élesben ment, ez Balassagyarmaton volt, a trails verseny után 2009 áprilisában. Ott másfél órát játszhattam és végig remegett a kezem 😀 De sikerült, oda vissza is hívtak sokszor.

És most pedig már itt vannak a budapesti fellépések is 🙂
Először Budapesten nem szívesen játszottam, mert nagy a konkurencia és nem szívesen mentem volna bele ebbe a “csábítsuk át az embereket az egyik buliból a másikba” dologba… aztán csak kialakult… Kaptam pár budapesti felkérést, rábólintottam, nagyon-nagyon jól sikerültek, és az összes bulira ugyanúgy még egyszer visszahívtak.

Ádi @ Kashmír 2011 augusztus

Ádi @ Kashmír 2011 augusztus – Fotó: Alex / Night Life Photgraphy

Na és mostanában milyen stílusok jönnek be neked?
Hát egyre többet hallgatok minimált. Nem is tudom… azokat a  zenei stílusokat, amiket idáig hallgattam… kezdem őket megunni.

Itt most az elektrora és a dubstepre gondolsz?
Nem tudnak annyira újat, izgalmasat mutatni, amire mondjuk meg tudok őrülni, be tudok indulni bicózásnál…

Tehát akkor ez nálad úgy van, hogy amire szívesen bicózol, azt szívesen játszod is?
Ez így van. És mostanában a mimimál az, ami újat tud mutatni. Bulin egyébként sokkal jobban szeretek olyan populárisabb zenét keverni- legyen az electro, legyen az dupstep vagy minimál – amire tudom, hogy megőrül a közönség.

Aktuálisan TOP 3 kedvenc szám?
Hűha, hát az első legyen a Wawa – Sombrita, a második a Nero – Crush on You, és a harmadik pedig… megvan, legyen ez: egy nappal OSG előtt visszahúzott egy régi stílus, van egy szám, amit egy Headhunters nevű hardtechno dj csinált, ez a Doomed. Úgy ismertem meg ezt a számot, hogy van ugye a Skrillexnek a Scary Monsters and Nice Sprites című száma és abban van, amikor a srác felkiált, hogy “Yesss, oh my god” na és ebben a számban ez ugyanúgy megvan. Egész OSG alatt erre az egy számra bicikliztem. Végig.

Akkor te is olyan vagy, hogy egy számot végtelen sokszor meg tudsz hallgatni?
Nagyon-nagyon sokszor meg tudok hallgatni egy számot és ez nagyon-nagyon irritáló lehet a barátaimnak, mikor átjönnek hozzám… el tud menni ugyanaz a szám egy délután, hogy észre sem veszem, hogy már vagy harmincszor lement…

Egy ideje már az sem kérdés, hogy honnan szól a zene, mesélj a Skullcandy szponzorációdról!
Idén nyáron megkeresett Mezei Péter barátom, aki a Skullcandy magyarországi forgalmazójával együtt dolgozik. Találkoztunk egy verseny után, hogy a Skullcandy most akar nagy építkezésbe fogni itt Magyarországon és három BMX-est is szeretnének a csapatba, ezek egyike lennék én. Nagyon megörültem, mert már régóta nézegettem a Skullcandy-t és meg is egyeztünk. Az első alkalommal aláírtuk a szerződést, tök jól megvagyunk, mert ha valami ötletünk van, vagy szükségünk vagy valamire, akkor azonnal kapjuk a választ, hogy lehetséges-e.

És milyen füleseid vannak?
BMX-ezéshez már évek olyan fülest használok, ami “in-ear” azaz bele lehet tuszkolni a füledbe, szóval bicózásnál a Skullcandy 50-50-ből szól a zene. Iszonyatosan jó benne a basszus és külalakra nekem ő az egyik legszebb fülhallgató, nekem a fekete-fehér van. Van iPhone kontroller is hozzá. Dj-zéshez több fülest is kipróbáltam: régebben a Hesh-t használtam, ez nagyon jól szólt, de kinézetre annyira nem jött be, most G.I.-t használok, ez kinézetre is bejön és jól is szól.

Ádi kedvenc fülesei: 50-50 és a GI

Ádi kedvenc fülesei: 50-50 és a GI

A füleseken kívül gyakran látni rajtad fasza Skullcandy cuccokat. Ez hogy van, csak a teamnek jár, vagy be lehet szerezni valahol?
Van egyfajta póló meg egyfajta sapka, ami csak a teamnek járt, de egyébként minden más, amit mi hordunk megkapható a skullcandy.hu-n.

Az idei nyári versenyszezont alaposan megnyomtad! Próbáld meg felsorolni, hogy milyen versenyeken indultál, és milyen eredménnyel!
A szezont egy kaposvári jammel kezdtük, Csőkével és Petivel mentünk le kocsival.  Jó kis park, mondjuk a képekről nagyobbnak tűnt. A selejtezőn: zene be, agy kikapcsol, csak a BMX-ezezés előttem, a döntőben ugyanez, mindent patentra beadni… és első hely. Ez volt az, amikor azt mondtam, hogy ennél lejjebb nem adom 🙂 Utána Szentes, Balasszagyarmat, Székesfehérvár, itt mindenütt első lettem, Nyíregyházán lettem második, Cegléden negyedik, és hát itt volt ami az egészet megkoronázta, az első hely az OSG-n. Nem tudom elmondani, hogy ez a nyár mit jelent nekem 🙂

Néhány életkép a dobogó tetejéről :)

Néhány életkép a dobogó tetejéről 🙂

És melyik verseny volt a szezonból a legemlékezetesebb?
A szentesi versenyre nagyon szívesen emlékszem vissza, bár nem kezdődött jól: későn értünk le, sokszor eleredt az eső, de sikeresen lezajlott. Hárman álltunk a dobogó tetejére, Hájas Mátéval és Szántó Bálinttal. Mind a hárman nagyon-nagyon megnyomtuk a körünk utolsó trükkjét: Máté 360 kp-ből kp, Bálint vázpörgetésből kp én pedig előreszaltó, és mind a hárman annyira örültünk egymás sikerének.

És persze az OSG. Felejthetetlen volt. Az egész nap meg volt tervezve: Reggel felkeltem, Rómeóval találkoztunk Árpád-hídnál, megittunk egy kávét. Felmentünk a pályára, ettünk egy szelet pizzát, ittunk egy Monstert, felvédőztünk, betettük a zenét és utána bicikliztünk megállás nélkül, mosolyogva, idegesség nélkül. Végigbicikliztük a napot. A menetemben nagyon rajta voltam, hogy ne hibázzak, de olyan trükket tegyek bele, amik odabasznak. A zsűri azt is nézi, hogy mennyire sikít, ordít a közönség.

Egyébként a köreid közben mit érzékelsz a közönségből?
Ha zenét hallgatok, akkor szinte semmit sem hallok belőlük. És nem is látom őket, máshová koncentrálok. Most az OSG-n ez volt a helyzet. Persze, más a helyzet mikor megállok. Minél több ember van, minél többen néznek annál jobban motivál.

Ajkay Ádi a 12. OSG-n - első hely :)

Ajkay Ádi a 12. OSG-n – első hely 🙂 – Fotó: Agócs Bence / sneakerbox.hu

Te zsűriztél már versenyen?
Igen, nekem ezek a legfontosabb szempontok: pályakihasználás, dinamika és hibátlan kör.

Amikor a tavalyi interjút készítettük, pont egy Etnies Number cipőt teszteltél velünk, most pedig aránylag friss fejlemény, hogy Etnies szponzorált lettél. Ennek mi a sztorija?
Hát olyan túl nagy sztorija nincsen… Ugye ott dolgozom a The Lab Skateparkban Csepelen és ott a Töky a főnököm. Ő pedig egyben a MOFO márkáinak team menedzsere is. Én nagyon-nagyon régen szerettem volna bekerülni a csapatba. Most úgy érzem, hogy olyan eredményeket tudtam felmutatni, ami alapján le tudtam ülni Tökyvel és összeraktam az eredményeimet, képeket, videókat, megnézték és hívtak, hogy szívesen látnak a magyarországi Etnies csapatban. Még Kexx Fesztivál előtt aláírtuk a szerződést, bementem a The Lab-be és hoztam el cuccokat. Nagyon jó, mert annyi cipőt kapok, ami éppenhogy… SOK 🙂 Nincs az, hogy ugyanabban kell járnom meg BMX-eznem, és van tartalék is. Sok pólót is kaptam: az Etnies pólók ilyen hosszabb, “deszkás” szabásúak, ezek most nagyon megtetszettek így és nagyon kényelmesek 🙂 Azért a versenyeken még most is inkább szűk és rövid pólókat szeretem.

Na és milyen cipőket választottál?
Ahogy a tavalyi cipőtesztben is írtam, az Etnies Number Mid cipőnél jobban én még nem bicikliztem, egy ilyen mindenképpen kellett, sőt mindjárt három is 🙂 Elhoztam két lime/szürkét a mostani őszi kollekcióból, annyi a különbség, hogy az egyik fél mérettel kisebb, mint a másik, a kisebbet a BMX-ezéshez, a nagyobbat pedig utcára – de végül is mind a kettőben bicikliztem már 😀 Aztán még egy piros-fekete Number Mid-et hoztam el, ez a mostani tavaszi választékban volt benne. Meg van egy piros-fekete RVM, amit csak utcára használok. Friss szerzemények az előtérben az téli Skyline RVM 2 limitált kiadás, aminek meg a méh van a nyelvén, az pedig egy Joe Gavin RVM limitált modell.

Etnies cipők minden mennyiségben, RVM utcára, Number Mid biciklizni

Etnies cipők minden mennyiségben, RVM utcára, Number Mid biciklizni

Nemrég voltál egy csehországi roadtripen és egy bukaresti versenyen is, ami ahogy hallottam egy ilyen “román OSG” volt. Mesélj egy kicsit ezekről 🙂
A csehországi roadtripet a Skullcandy és a BTS szponzorálta. Garajszki Petivel, Rómeóval és Gáti András videóssal  indultunk útnak. Andrással egyébként most csináltunk egy webvideót a XAFT-ra. Az eredeti és egyetlen úti cél Úpice volt. Már korábban kinéztük ezt a helyet, egy videóban láttuk, hogy jó kis park, hatalmas elemekkel. A funbox előtt például akkora gyorsító volt, hogy alig mertem legurulni rajta 🙂 Úpice egy kis városka (vagy inkább falu) egy cseh BMX-es cég, a Michal Beran-t is szpozoráló 34R (kis torzítással free for ride-nak kell ejteni) székhelye, az ő raktáruk mellett húzták fel ezt a parkot. Elég későn értünk oda, sötétedésig pont arra volt időnk, hogy megszokjuk a pályát. Aztán ránk sötétedett és mivel nagyon drága lett volna a szállás, ezért felvertünk két sátrat. Nagyon hideg volt, hajnali háromkor arra ébredtem, hogy Rómeó ott vacog mellettem, és mondta, hogy menjünk ki tüzet rakni 😀 Na ez meg is volt, reggelig beszélgettünk, aztán bicikliztünk, aztán eleredt az eső. Úgyhogy felpakoltunk és elindultunk Hradec Králové-be, ahol legalább volt egy tető a pálya felett. Itt már offos volt a sátor, kerestünk egy hosztelt, de a szoba tele volt ágyi poloskával, szerencsére Rómeó észrevette és kértünk másik szobát, amit alaposan átkutattunk, mielőtt elaludtunk volna. Innen is tovább mentünk Pardubicébe, a városnak van egy fedett skateparkja. Itt is lehangoló volt az időjárás, de ez szerencsére nem  zavart annyira. A trip végére eléggé megfáradtunk, főleg, hogy közvetlenül OSG után indultunk.

A csehországi roadtripen

A csehországi roadtripen (Fotó: Recording Pictures)

Na és București milyen volt? Azon kívül, amit már tudunk, hogy ott is első lettél a versenyen 🙂
Sikerült három órás késéssel elindulni csütörtök délben, pedig Bukarest így is nagyon messze van kocsival… a Monster busszal mentünk, péntek hajnalban értünk oda és reggel kilenckor már a teljes készültségben kellett a hotel előtt állni, mert vittek minket a pályára gyakorolni. Mindkét pálya eléggé csúszott, az elődöntő egy tipikus gördeszkapályán volt, egy olyan lapos funbox-szal, mint egy piramis. Szombaton voltak az elődöntők, azután mindenki nagyon szétcsapta magát, vasárnap voltak a döntők sikerült itt is elsőként bejutnom, Bazsi is jókat ment, ő viszont három nap után eléggé meg volt fáradva a bulizásban, és rontott. Ami engem illet, mindent sikerült megcsinálni patentra, amit szerettem volna. Másfél-két percben igyekeztem mindent megcsinálni, amit érdemes egy körbe beletenni. A döntő után, amíg vártuk a döntő eredményét, nagyon-nagyon leittuk magunkat a Monster romániai főnökével, Dannel. Aztán megint a dobogó tetejére hívtak, volt nagy ünneplés 🙂 Aztán egy rövid alvás és reggelig a bukaresti éjszakát jártuk, de nagyon furcsa volt, mert nem nagyon sikerült kapcsolatot teremteni a helyiekkel, vagy mert szét voltak, vagy mert alig beszélnek angolul. De nagyon sok új ismeretségre tettem szert, pl. Alin, aki most itt volt nálam egy hétig (egy kis életkép interjúkészítés közben, Alin vendégszereplésével :), és én is tervezem, hogy visszamegyek Bukarestbe és meglátogatom az új ismerőseimet.

gergő

A cipőimet - bár már nagyon sok van - nem gyűjtöm, hanem hordom :)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

×