A hamis cipők alvilága – így működik a feketepiac

Bevezető – avagy mi történik egyáltalán?

Fufu… újra és újra és újra

Lehet, hogy a hamis cipőkkel már-már túl gyakran foglalkozunk itt a blogon, de mindaddig, amíg ez egy napi szinten megjelenő probléma, és amíg ennyi kérdés és bizonytalanság övezi az egészet, mindent megteszünk, hogy lerántsuk a fekete leplet a még feketébb fake-sneaker-piacról.

Korábban már írtunk arról, hogy melyek azok a kamu webshopok, amelyeket mindenképp kerüljetek el, ha online vásárolnátok lábbelit. Most viszont egy olyan oknyomozásba kezdünk, mely során egészen a forrásig visszakutatjuk az ilyen fake-shopok kínálatában szereplő termékeket.

Csak egy példa a számos hazai kamu-shop közül

Erre azért is van szükség, amiért sokan nem gondolnak bele igazán abba, hogy mennyire veszélyes és végső soron kvázi értelmetlen belemenni egy-egy ilyen cipő, vagy más termék megvásárlásába. Ha pedig igen, akkor is sokan nem látják át az egész fufu-piac kacifántos működését.

Ráadásul, természetesen nem csak nálunk burjánzik a hamis termékek adás-vétele, hiszen Európa-,  sőt világszerte hatalmas kereslete van az efféle termékeknek. Nagyobb, mint azt elsőre gondolnánk. Na de miért? Kinek jó ez? Nos, többek között ezekre is keressük a választ.

Csak egészség legyen, meg pipa a cipőn

Ha pipa van, minden van

Ez talán az egyik olyan népbetegség, ami ennyire előremozdította a hamis termékek kiáramlását Ázsiából.

Rengetegszer látok, látunk olyanokat, akiknek nem az számít, hogy a megvásárolt termék honnan van valójában, csak az hogy M Á R K Á S legyen. Amit persze szigorúan a külsőségekre értenek. Az, hogy pontosan 14 nap után atomjaira hullik a cipő, az nem számít. Pontosabban tehát a fontos hogy más azt higgye, hogy márkás. Legalábbis feltételezem, hogy az aki megveszi, tudja, vagy legalábbis sejti, hogy ez talán nem eredeti termék.

Az persze, hogy kiben milyen indíttatásból születik meg ez a gondolat, az már egy újabb kérdés, ami még számtalan ajtót nyit ki, erről viszont tovább olvashattok Gergő egy korábbi cikkéből.

Most viszont kanyarodjunk vissza oda, aminek nyomába eredünk: Honnan jönnek ezek a fufu cuccok? Kitől? Hogyan? Meg amúgy mi ez az egész?

A hamis cipők között is van eltérés…

Annyi hamisítványt látunk manapság, hogy akár teljes rendszerezést lehetne készíteni róluk. Vagyis lehet is:

• Ott vannak például a legolcsóbb, trehány minőségű, egyértelműen fake, sőt talán még annak sem nevezhető lábbelik, amikor adott valamilyen  rávasalják a piacos nájki pipát és kész.
• Aztán vannak azok, melyek egy laikus számára nem feltétlenül észrevehető hamisítványok, mint a nem létező színállások és kollabok. Mondanom sem kell, ezek sem a minőségükről híresek.
• Vannak persze tényleg az eredetihez közelítő, normálisabb minőségű koppintások, ezekről jobb esetben csak kézbe véve, közelebbről mondod meg, hogy ezt a Yeezy-t legjobb esetben is Quan Ye tervezte.
• És persze ott a jéghegy csúcsa, azok a profi hamisítványok amelyekkel sorra húzzák le a mit sem sejtő vásárlókat, hiszen ezeket simán áttolják pl. StockX LC-n, vagy simán levarrják a resell árat egy kevésbé elővigyázatos vevőről.

A yeezy 350 v2 – a legnagyobb darabszámban hamisított cipő

Honnan hová?

Most, hogy így belevetettük magunkat a tipológiába, már látjuk, hogy ezek eltérő árú, eltérő minőségű termékek, egyértelműen tehát eltérő vásárlóknak.

A legmeghatározóbb exportőr persze Kína, de Thaiföld sem áll rosszul. Ezekben az országokban több kisebb-nagyobb gyár van, melyek kifejezetten a hamisításra vannak specializálódva. Ők gyártanak egyszerre a hazai és a nemzetközi piacra.

Így árulják ott:

A saját piacon való árusítás is eltér, attól függően, hogy éppen milyen kategóriáról beszélünk. Vannak a sokat látott, klasszikus, „kínaipiacos” árusok, ahol halomra lehet vásárolni a legnagyobb világmárkák végletekig lebutított változatait.

Ezek mellett azonban ugyan úgy megtalálhatóak a nagyobb játékosok, akik komolyabban veszik a dolgukat, komplett üzlettel, arculattal, megjelenéssel. Ilyen például a hírhedt Yeezy-bolt Wenzhou-ban.

A világ első Yeezy üzlete, szomszédban a nyelvújító konkurencia (Forrás: Hypebeast)

Így jut el hozzánk:

Ami igazán érdekes, hogy a legtöbb esetben a gyártó igazából nem is foglalkozik azzal, hogy akár külföldre adná el ezeket a termékeket, jóllehet azért, mert vállalatként nehezebb átcsúszni a hatóságok, (amúgy nem annyira éles) szemei alatt.

Szóval ők csak ömlesztik magukból a termékeket, aztán pedig mindenki jusson hozzá, ahogy akar. Vannak azonban olyan szemfüles civilek, akik meglátták a lehetőséget abban, hogy a helyben agyba-szájba árult koppintásokat valahogy el lehetne juttatni a világ többi pontjára is. Mindezt ráadásul úgy, hogy ők is boldogan megéljenek belőle. Nevezzük őket innentől disztribútoroknak. Igazából összekötik a keresletet a kínálattal, csak épp nem törvényes módon. Szóval dílerek. Vagy üzletemberek?

Kik ezek a rejtélyes személyek?

Valójában egyszerű, önálló magánemberek. Ők, mint egyfajta összekötő jelennek meg a kamu-gyárak és a kamut-vásárlók között. Azaz egyik gyárhoz, gyártóhoz sem tartoznak, egyszerűen csak „felveszik” a rendelést, és teljesítik.

Kicsit olyan, mint amikor a nagyi megkér, hogy menj le a piacra és vegyél neki ezt-azt. Te meg lemész, körbenézel, és mindig onnan vásárolsz, ahol a legszebb a paradicsom és a legpirosabb az alma. Na ezek a dílerek pont ezt csinálják, csak zöldségek helyett mondjuk cipőket pakolnak a „banyatankba”.

Ahonnan a termék érkezik: apró helyi üzletek

Az „üzleti modelljük” sem túl bonyolult, a rendelést megkapják, összeszedik, kifizettetik, majd pedig feladják (már ha feladják) az összeállított csomagokat. Így a vevő által kifizetett árban persze a saját munkadíjuk is benne van.

Maga a folyamat, amit te, mint vevő megtapasztalsz, az már egy kicsit kacifántosabb, köszönhetően a pénzmosásnak, hiszen valahogy fehéríteni kell egyrészt a kifizetett pénz, és persze a feladott csomagot is. Na de erről kicsit később.

Hamis cipő rendelés: ez történik, és ez neked nem jó

Magyarországon is szép számmal akadnak kamu webshopok, ahol bárki elköltheti a pénzét ezekre a termékekre, vagy a termékek ígéreteire, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy viszontlátjuk akár a terméket, akár a kártyánkról levont összeget.

A rendelés az ilyen fake-shopokon hasonló, mint bármelyik másik webshopon: választasz, megadsz pár adatot, fizetsz, vársz…

Szóval rendelni egyszerű, a problémák pedig innen kezdődnek: Hiszen mi van akkor, ha lejár a 2-3 hetes várakozás, és nincs termék, vagy ha van, akkor valami a vártnál is ócskább szemét van a dobozban? Néha mi magunk is meglepődünk, milyen rém-történeteket olvasunk akár a ti tapasztalataitokról.

Forrás: Onezero

Ilyenkor reklamálni már nehezen lehet, a nemlétező ügyfélszolgálat pedig aligha foglalkozik a problémával. A legjobb esetben is csak gyászoljuk a pénzünket. Ja, és az egész teljesen illegális.

A kamu webshopok veszélyeiről és elkerüléséről már írtunk korábban, itt olvashatjátok!

Szeretettel, Kínából…

Nézzünk most azonban a folyamatok mögé, hogy mi, és hogyan történik pontosan:

Ha a kamu-webshop üzemeltetőjéhez beérkezett a rendelésed, és persze a pénzed, akkor ő ezt úgy ahogy van, – persze minden személyes adatoddal együtt –  továbbítja a már korábban megismert külföldi disztribútornak. Kvázi a te nevedben megrendeli tőle a kívánt árucikkeket. Ezt pedig ő elintézi, majd közvetlenül a te nevedre feladja. Ezért van az, hogy rendelésnél egy magyar bankszámlára utalsz, de a csomag már Ázsiából érkezik, és persze a több hetes várakozási idő is ennek köszönhető.

Ez a vevő oldala. De nézzük, mi történik a háttérben:

Az üzlet az üzlet, még illegálisan is.

A disztribútorok általában több, de kizárólag a kínai belpiacos app-ok felületein érhetőek el, nyilván ennek politikai okai vannak, odaát nem lehet csak úgy Messengerezni. Itt kommunikálhatnak velük például az európai kamukereskedők.

Itt aztán bonyolódnak a szálak: a leadott rendelés ugyanis értelemszerűen legálisan nem juthat el az anyaországból, adott esetben például ide, Magyarországra. Tisztára kell mosni.

Mosó Masa Mosodája

Ezt pedig egy igen egyszerű, de úgy tűnik hatásos módon csinálják: a megrendelő (azaz a hazai fake-shop „CEO”-ja”) kap egy linket az eladótól, ami egy Aliexpress-hez hasonló weboldalra vezet, ahol aztán „megvásárol” egy terméket. Legyen ez példának okáért egy gumicsizma. A gumicsizma pedig hohó, pont annyiba kerül, mint az amúgy megvásárolni kívánt sneaker hamisítvány. Furfangos, nem igaz?

Így hivatalosan is megtörtént a tranzakció, és már mindkét fél tudja, hogy a csomagban bizony nem gumicsizma lesz. A postán persze erről már semmi sem derül ki, a csomagon „lábbeli” van feltüntetve, így végső soron, a csomag kinyitása nélkül nem lehet belekötni.

Csak egy helyről számtalan csomag indul útra a világba
(Forrás: The Atlantic)

Csak hetek kérdése, és megérkezik

A rendelés tehát kifizetve, feladva. Hogy mikor érkezik meg? Fogalmad sincs, hiszen a kínai posta – bármilyen hihetetlen is, – még a magyarnál is lassabb. Hogy mi lesz a dobozban? Fogalmad sincs, hiszen nem láttad, hogy mit küldtek el, sőt általában az ígért termékről sincsenek képek, csak a termék neve és a méret.
És, hogy miért jó ez neked? Nos, ezt mindenki döntse el maga.

Általában a csomag is megsínylődi a több hetes utazást

A semmiért vállalt rizikó

Most következik az egész legnagyobb hátulütője: a kockázat, amit mindenki vállal azzal, ha így rendel meg bármiféle terméket, kezdve a hamis cipőktől, egészen a rejtélyesen olcsó, távol-keleti iPhone-okig.

Azzal, hogy leadunk egy ilyen rendelést, gyakorlatilag számtalan olyan adatot, és információt közlünk magunkról, amellyel (sajnos) nagyon komolyan visszaélhetnek. Ez pedig csak egy szempont, az egész folyamat buktatói között:

• Elsősorban tehát olyan személyes adatokat adunk meg, mint név, lakcím, e-mail cím, telefonszám, vagy akár bankszámlaszám. És higgyétek el, ezek olyan adatok, melyekkel nem lehet elég körültekintően bánni.
  (Ilyenkor pedig ne felejtsük el, hogy a hasonlóképpen, hazai, valós üzleteknek megadott információk kezelése szigorú hazai, és EU-s jogszabályok korlátain belül történik.)
• Ráadásul az egész rendelési folyamat nem megbízható. A vásárló kvázi azt sem tudja mi történik a pénzével, csak fizet, és utána hetekig imádkozik, hogy érkezik-e csomag a nevére. Aztán pedig azért, hogy az van-e benne, amire várt.
• Arról pedig senki sem beszél, hogy mi történik, ha a csomag fennakad a határon, akár a küldő országban, akár idehaza, például a NAV kezei alatt. Elárulom: semmi. Ezeket a termékeket általában megsemmisítik. A pénzégetésnek pedig egyszerűbb módja is van, ráadásul nem kell hetekig bajlódni vele.
• Azt pedig említettem már, hogy illegális?

• +1: Több alkalommal is derült már ki, hogy a hamis cipők és más kamu divattermékek eladásából származó pénz rossz kezekbe került. Így, a történelem során már több terrortámadást is a hamisítványok eladásából származó bevételek finanszíroztak. Két jelentős példa a 2015-ös párizsi Charlie Hebdo terrortámadása, vagy az 1996-os atlantai olimpián elkövetett robbantás is. Utóbbit több mint 100 000 (!!!) db. hamis Nike póló eladásával finanszírozták az elkövetők.

Összegzés – TLDR

Egyértelmű tehát, hogy a sneakerek feketepiaca burjánzik. Nem csak nálunk, de világszerte hatalmas mennyiségű áru, és pénz mozog az illegális, hamisított termékek piacán, legyen az ékszer, cipő, ruha, vagy szinte bármilyen termék.

Mindennek pedig végső soron egy oka van: az emberek szeretik mindenki másnál többnek, nagyobbnak mutatni magukat, még akkor is, ha ezzel már-már maguknak ártanak. Hiszen nem kell egy rossz hamisítványt megrendeli, csak azért, hogy egy új poszt kikerülhessen Instagramra. Nem kell azért vállalni az egész mizéria összes kockázatát, hogy egy pocsék minőségű terméket birtokoljunk.

Ráadásul mindezt úgy, hogy tudjuk ki jár igazán jól vele: hát, nem mi. Az említett disztribútorok, akiken minden vásárlónak keresztül vezet az útja, vígan élnek meg ebből, hiszen naponta rengeteg terméket „értékesítenek”.

Az ellenőrzés hiánya, és a hatóságok nemtörődömsége pedig elvezetett oda, hogy ma ennyire nyíltan, korlátlanul folyik az egész fekete-kereskedelem.

Végszó

Az pedig, hogy ez kinek éri meg egyáltalán, nos, ezt mindenkinek szíve joga eldönteni. Célom mindössze az volt, hogy egy kis betekintést nyújtsak az egész rendszer működésébe, folyamataiba, kockázataiba. Ezt pedig remélhetőleg sikerült megtennem.