“It’s gotta be the shoes!” – vagy mégsem?

Csak a legújabb, legmenőbb cuccokban lehetünk gyorsak, ugorhatunk magasabbra, lehetünk jobb kosárlabdázók, vagy csak szimplán a társadalom elfogadott tagjai. Legalábbis a marketinggépezet folyamatosan ezzel traktál bennünket a nagyobb profit reményében. A 2020. évi London maratonon azonban homokszem került a gépezetbe: nem a legújabb, legmenőbb, legdrágább vastag talpú, karbonbetétes cipőben nyerték a versenyt. Akkor mégis van remény a túlélésre a legdrágább cuccok nélkül? A tovább után kiderítjük!

itsgottabetheshoes_marsblackmon_nike_alphafly_next%

Mars Blackmon megmondta: It’s gotta be the shoes

It’s gotta be the shoes

A bevezetőben említett gondolat, miszerint csak a legújabb, legmenőbb cuccokban lehetünk gyorsak, ugorhatunk magasabbra, lehetünk jobb kosárlabdázók, vagy csak szimplán a társadalom elfogadott tagjai már a kezdetek óta a (sport)marketing alapja. Ezt olyannyira nyíltan vállalják, hogy a legendás, Spike Lee által megformált Mars Blackmon reklámokat konkrétan erre építették – miszerint nem Michael Jordan különböző adottságainak köszönhető sikere, hanem minden bizonnyal Air Jordan cipőinek. Persze mindezt kellő humor mögé rejtve, a kosárlabda reklámok ikonjai közé emelve a sorozatot.

A cipőtechnológia Formula 1-e

A cipőtechnológia Formula 1-e a maratoni világcsúcs – legalábbis amióta látótávolságba került a 2 órás álomhatár áttörése. A legendás távot évszázadok óta csodálat övezi, talán csak a 100 méter fogható hozzá. A legrövidebb olimpiai sprintszámmal ellentétben azonban, ahol speciális szöges cipőt használnak, az utcai versenyszámban hobbifutóknak is eladható futócipőben versenyeznek. 2007 óta az adidas dominálta a távot. Haile Gebrselassie, Patrick Makau, Wilson Kipsang, majd Dennis Kimetto 2:04:55 óráról egészen 2:02:57 óráig javította a világcsúcsot. Aztán 2018-tól minden megváltozott.

dennis_kimetto_berlin_marathon_2014_worldrecord_adidas

Amikor még az adidas dominálta a maratoni távot: Berlin maraton 2014, Dennis Kimetto

Az Eliud Kipchoge éra

Eliud Kipchoge meglehetősen sikeres középtávfutó volt. 5000 méteren világbajnok 2003-ban, olimpiai ezüst- és bronzérmes 2004-ben és 2008-ban. 2012-ben tért át az utcai futásra. Fokozatosan, először félmaratonnal, majd a következő évben maratonnal. Mindkét távon impozánsra sikeredett a bemutatkozása. A rövidebb távon 59:25 perc, a hosszabb távon 2:05:30 óra – majd az év második felében, élete második maratoni versenyén 2:04:05 óra. Viszonyításképp ezek 2:46-os és 2:56.4 perces iramok. Az akkor érvényben lévő világcsúcsok 58:23 perc és 2:03:38 óra voltak. Utóbbin Wilson Kipsang pont Kipchoge második versenyén faragott 15 másodpercet, mely a bevezetőben említett 2020-as maratonig Kipchoge egyetlen veresége volt a történelmi távon.

eliud_kipchoge_5000m_worldchampionships_paris_2003

Kipchoge meglepetés győzelme 5000 méteren a 2003-as világbajnokságon

Kipchoge, vagy a cipő?

A Nike jól érzékelte, hogy Kipchoge által újabb potenciális gyémánt került a gyártó által szponzoráltak körébe és a márkához hű zseniális körítést tettek mellé: a 2 órán belüli maraton elérhetetlennek tűnő vágyát. Ehhez azonban egyelőre nem volt elég az emberi teljesítőképesség, a technológiai hátteret is maximálisan hozzá kellett tenni. Az első, szinte már laboratóriumi körülményekhez hasonlító kísérletre a monzai Formula 1-es pályán került sor 2017-ben – már a jelenlegi futócipők előfutárának tekinthető Nike Zoom Vaporfly Elite-ben. 3 évvel ezelőtt teljesen szembe ment az akkori minimalista trenddel a mai szemmel már vékony, de az akkori szokásoknál jóval vastagabb talpával. Bár karbon betétekkel korábban is próbálkoztak, ezen technológia  mai futócipőkben történő elterjedését is ennek a modellnek köszönhetjük. Bár a Breaking2 kísérlet 25 másodperc híján meghiúsult, innentől már mindenki hitt a csodában, a 2 órán belüli maraton teljesítésében.

eliud_kipchoge_marathon_breaking2_monza_2017

(Almost) breaking2

Csupán további két évre volt szükség, hogy Kipchoge csiszolgassa a formáját, a Nike pedig a rekordkísérletre szánt cipőjét – persze mindezt szoros együttműködésben a kenyai legendával. Így született meg a Nike Air Zoom Alphafly Next%, mely végérvényesen beírta magát a cipők nagykönyvébe. Az INEOS greenwashing* projektjeként Bécsben megvalósult 1:59 challenge keretében Kipchoge 1:59:40 óra alatt teljesítette a több, mint 42 kilométeres távot – és abszolút senkit nem érdekel, hogy a laboratóriumi körülmények miatt nem hitelesíthető világcsúcsként. Bár a történelmi tett szlogenje “no human is limited”, sokszor mégis úgy éreztem több szó esik a cipőről, mint egészen elképesztő viselőjéről.

eliud_kipchoge_marathon_ineoschallenge_vienna_2019

A világ első 2 órán belüli maratonija

*greeanwashing: azoknak a marketingstratégiáknak az összessége, melyek segítségével egy vállalat környezettudatosnak, környezetbarátnak, a természeti- és az emberi környezetért felelősséget vállalónak tünteti fel magát, miközben technológiájában, szervezetében, nyersanyag-felhasználásban, munkáltatói- és egyéb gyakorlataiban nem tesz lépéseket a célok elérése érdekében. Az INEOS a világ egyik legnagyobb vegyipari gyártója.

Mit mond a tudomány?

Gyorsan lelőve a poént: nem tudják. Szinte lehetetlen külön paraméterezni a teljesítmény javulásának összetevőit. A talp kialakítása és vastagsága, a karbon betét, az egyedi irammenés és frissítés, az ideális helyszín, pálya és időjárás, valamint végül, de semmiképp sem utolsó sorban Eliud fizikai- és pszichikai felkészültsége mind kellettek az emberfeletti teljesítményhez. Az, hogy napjaink futóversenyein csak az ehhez hasonló cipőkben futó atléták végeznek az élen valószínűleg annak tudható be, hogy a megfelelő tudásszintű futók közül szinte mindenki az újhullámos, vastag talpú, karbonbetétes cipőkben áll rajthoz.

valencia_marathon_2020

A 2020. évi Valencia maraton mezőnye

Bár ebben a fura évben a sportolók felkészülését eddig nem látott akadályok nehezítették és a versenyek nagy része elmaradt, az év vége felé megrendezett kevés versenyen is elképesztő eredmények születtek. Sorra dőltek a világcsúcsok, nem győztük kapkodni az állunkat a földről. A statisztikai adatok alapján egyelőre annyi tűnik biztosnak, hogy a kisebb testű hölgyeknek többet tud segíteni a jelenlegi technológiai fejlesztés. Az ő erőkarjuk (lábfej) arányaiban testmagasságukhoz és testtömegükhöz mérten is nagyobb, mint a férfiak esetében. A kezdeti kommunikációban alkalmazott 4%-os javulás azonban teljes bizonyossággal abszurd. Ekkora javulás számszerűleg azt jelentené, hogy egy 2:10-es – meglehetősen erős – egyéni csúccsal rendelkező férfi maratoni futó pusztán a cipő által hirtelen 2:05 alatti futóvá válna. Szóval nem Mars, nem (csak) a cipő miatt van előrelépés a hosszútávfutásban.

Akkor mégis inkább az emberi tényező számít?

2020-ban sok emlékezetes esemény történt. A koronavírust és annak hatásait meghagynánk más oldalaknak, jelen cikkben továbbra is a vastag talpú, karbonbetétes cipők “megfejtésére” koncentrálnánk. Ahogy a bevezetőben is említettem, az ominózus London maratont a férfiak versenyében nem a mindenkiből világcsúcstartót faragó Alphafly Next%-ben, hanem a Vaporfly Next%-ben nyerték. És nagyon kevésen múlott, hogy a futócipő trendeket kicsit lassan – de jelenleg úgy tűnik, hogy annál jobban – lereagáló adidas tovább fokozza a meglepetéseket azon túl, hogy Eliud Kipchoge elszenvedte élete második vereségét a maratoni távon. De inkább tűnt úgy, hogy ez kicsit sem a cipőn múlt. Egyszerűen azon a napon nem ment neki. Ennek ellenére, ahogy az előbb is említettem, szamárból nem lesz versenyló, tegyünk rá bármilyen patkót is.

nike_alphafly_meme

Már ott tartunk, hogy meme-ek is keletkeznek a témában (forrás: @heapsgoodrunners)

A történelem ismétli önmagát (?)

Személy szerint engem a 2000-es évek elejére emlékeztet a kizárólag a technológiába fektetett hit. A sors fintoraként akkor is a Nike volt a történet főszereplője. Akkor éppen az áramvonalasságot hitték a teljesítményfokozás legjobb formájának. Ennek köszönhetően jöttek ki különböző áramvonalas felsőrésszel ellátott szöges cipőkkel és teljesen futurisztikus szkafanderekkel – utóbbinak legemlékezetesebb megnyilvánulása Cathy Freeman olimpiai bajnoki címe a Sydney-i olimpián 400 méteres síkfutásban.

cathy_freeman_olympicgames_sydney_2000

Cathy Freeman a Nike áramvonalas “szkafanderében”

Előbbinek is volt egy kevésbé felkapott, ám legalább ennyire érdekes vetülete: 2003-ban a 100 méteres síkfutás világbajnoki döntőjének első három helyezettje sima fűzős szöges cipőt viselt. Akkor, amikor – a marketing szerint legalábbis – ha gyors akartál lenni, mindenképp áramvonalas felszerelést kellett magadra öltsél, beleértve a cipőfűzőt felsőrésszel eltakaró szöges cipőt is. Ahogy említettem nem lett felkapott sztori, mindenesetre utána a Nike elengedte ezt az áramvonalas megközelítést.

kim_collins_100m_worldchampionships_paris_2003

A “cipőfűzősök” győzelme az “áramvonalasok” felett

Mit hoz a jövő?

Ahogy Csere Gáspár, az elmúlt évek legjobb magyar férfi maraton futója a Telex-nek nyilatkozott: “Én eleinte nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a cipőnek, de mostanra elég meggyőzőek a statisztikák, így elmondhatjuk, hogy a félmaraton/maraton esetében akár egy perc előnyt is dobhat a cipő. Nyilván nem pótolja ki egy futó hiányosságait, de ha maximális a felkészültség, akkor muszáj ilyen technikai eszközökhöz nyúlni. Van némi morális kérdés benne természetesen, de úgy gondolom menni kell tovább. Én is kipróbálom hamarosan az új karbontalpas adidas cipőt”.

vastagtalp_karbonbetét_futócipő_2020

Napjaink vastag talpú, karboltalpas futócipői (forrás: @100.in.100)

A sportújságírás mindenesetre meglehetősen lekezelően közelíti meg a témát. A világ legjobb futói cipőmárkákká degradálódtak. Bár a korábbi Formula 1-es hasonlat révén lehet át lehet emelni a versenyistálló megközelítést, mert bizony itt csak a legjobb képességűek kerülhetnek oda, hogy cipőtől függetlenül beleszóljanak napjaink hosszútávfutó versenyeinek kimenetelébe. Én mindenesetre azt tanácsolom, hogy elsősorban az emberi teljesítményt értékeljétek! A cipő egy apró szelet a tortából. Ha nem hisztek nekem próbáljatok meg futni egy 2:35-ös 1000 métert. A férfiak ennyivel kezdték a 2020. évi valenciai félmaratont… Ha esetleg nem menne hidd el, nem a cipő a hibás.

Az új cápadressz?

Hogy a vastag talpú, karbonbetétes futócipők lesznek-e az új cápadresszek? Biztosam nem – legalábbis ha az anyagi érdekeken múlik. És miért ne azon múlna?! Míg a cápadresszek egy meglehetősen szűk réteget szólítottak meg – pl. nagymamámnak, aki rendszeresen úszik meg sem fordult a fejében, hogy beszerezzen egyet –, az új csodacipők emberek millióiban kelthetik azt a téveszmét, hogy ettől jobb futókká válnak. Ti ne legyetek ezek a futók. Először saját magatok fejlesztésére koncentráljatok! Egy ilyen cipő árából két tisztességes futócipőt is tudtok venni.

abebe_bikila_barefoot_olympic_marathon_champion_1960

Abebe Bikila 1960-ban mezítláb nyert olimpiai bajnoki címet maratonfutásban – majd 4 évvel később cipőben is

kbalint

Magam sem tudom nálam mi volt előbb: a Run-D.M.C., vagy az adidas Superstar. Mindenesetre eléggé megfertőződtem a sneakerek iránti vonzalommal.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

×