Az adidas Ultra Boost tesztünkből idézem: „…ha az ember egyszer belekóstolt az Ultra Boostba a többi cipője már nem fog annyira kényelmesnek tűnni…” Úgy látszik szépen lassan terjed ez a nézet. Az UB a tavalyi év nagy slágere volt, és az iránta mutatott érdeklődés továbbra sem csökken. Még a legnagyobb Nike head-ek is szemet hunynak a 3 csík felett és élvezik a cipő nyújtotta komfortot. A tovább után az Ultra Boost hyperól elmélkedünk.
Aranyba foglalták a nevét
Miután először felpróbáltam a világ legnagyszerűbb futócipőjeként bemutatott Ultra Boostot azon viccelődtem, hogy az lesz a baj, hogy ezután nem igazán akarok majd más cipőt felvenni. Úgy tűnik ezzel nem csak én vagyok így, és egy hasonló témájú cikk – How the adidas Ultra Boost ruined my taste for other sneakers – engem is arra inspirált, hogy megírjam a saját Ultra Boost sztorimat.
Nekem vele kezdődött
A Boost technológia már bemutatásakor felkeltette az érdeklődésem. A túlzóan dícsérő marketing ugyan egy picit gyanakvással töltött el, de ahogy korábban említettem az első próba minden kétkedő előítéletem szertefoszlatta.
Az OG színösszeállítás
A Boost világába személy szerint egy Energy Boost ESM-mel vetettem bele magam. Egy sallangmentes, profi futócipőt ismerhettem meg személyében. Majd az adidas Magyarországnak köszönhetően jött az Ultra Boost. Ugyan „csak” 20%-kal több Boost-ot tartalmaz a középtalpa a korábbi futócipőmhöz képest, a két modellt össze sem lehet hasonlítani. Ebből természetesen a Primeknit felsőrész is oroszlánrészt vállal.
Az előd
Természetesen Kanye lábán is többször láthattuk a modellt, illetve a Yeezy vonal sem rossz reklám se az adidasnak, se a Boost technológiának. A fő vonzereje a cipőnek azonban továbbra is a kényelme. Emiatt érhette el, hogy talán az „utca emberén” már többször szembetalálkozhatunk vele, mint futók lábán bevetés közben. És talán ez az Ultra Boost legnagyobb sikere, hogy nem csak performance, hanem lifestyle vonalon is nagyon pörög.
Az egyik klasszikussá vált Kanye kép Ultra Boosttal a lábán
Ahogy a bevezetőben említett cikkben az író cipők iránti ízlését, úgy az enyémet is „elrontotta” az adidas Ultra Boost. 20 év atlétikával a hátam mögött mindig is a kényelmes (retró) futócipők felé húzott a szívem. A munka miatt próbáltam elkezdeni komolyodni cipőfronton is, de az UB kicsit belerondított ebbe a folyamatba. Ha tehetném csak ez lenne a lábamon. És szinte vétek, amit most leírok, de a Jordan cipőim már kevesebbet hordom. Stílusuk vitathatatlan, kényelmük már nem teljesen. Amivel nincs is semmi gond, hiszen 20-30 éves technológiákról beszélünk. Ennyi idő alatt sokat fejlődött a világ.
Ultra Boost csoportkép a legutóbbi Disctrict Battle Runon
Az Ultra Boost itthoni fizetésekhez mérten drága. Ahogy sajnos minden más újdonság, legyen az technikailag top sportcipő, vagy újabb retro Jordan változat. Én azonban bevallom elkényelmesedtem. Inkább költök egy olyan cipőre többet, amiben akár egész nap is kényelmesen elvagyok. Szóval részemről a hype teljesen érthető. A cipő mellett kezdetektől „kampányolva” jó látni, hogy teljesen elfogadott, sőt, felkapott cipő lett sneaker körökben.
Az új modellek folyamatosan fenntartják az érdeklődést
Most épp az újabb verziót nyúzom, melyről hamarosan megírom a véleményem itt a Sneakerboxon. Addig is szívesen hallgatjuk a ti élményeitek, vagy ha úgy van kritikátok a tavalyi év legjobb cipőjével, az adidas Ultra Boost-tal kapcsolatban.
A jelenlegi tesztalany
