A grundról metróval a Kozmosz meghódításáig – Moszkvai CoolTúra 3.

2015 októberében igazi élmény volt résztvenni a Nike Sneakerboots kollekció moszkvai bemutatóján, illetve a város street kulturájának érdekességeibe bevezető túrán, melyet Moszkvai Cooltúra első és második részében olvashattatok. A harmadik, egyben befejező részben a moszkvai grundoktól metróval jutunk el a Kozmosz meghódításáig 😛 Tovább!

Moszkvai CoolTúra harmadik, befejező rész

Moszkvai CoolTúra harmadik, befejező rész

A második részben sok szó esett a graffitiről és a moszkvai hátsó udvarokról: kalauzaink megmutattak még egy nagyon jellemző orosz dolgot, ahol e kettő találkozik, ez pedig a KAROPKA. Ez magyarul „kis dobozt” jelent és nagyon hasonlít a mi grundjainkra. Ugyanúgy két kapu és/vagy két kosárpalánk, beton, és körülötte rács vagy palánk.

Moszkvai cooltúra: egy a sok-sok "Karopka", azaz moszkvai grund közül

Moszkvai cooltúra: egy a sok-sok „Karopka”, azaz moszkvai grund közül

Budapesttel összehasonlítva Moszkvában sokkal több van belőle a belső részeken és a külvárosokban egyaránt, és sokkal jobban tele vannak fújva (legalábbis voltak, mert mostanában indult egy kampány a megtisztításukra).

Az egyik karopkán L'One-nal találkoztunk

Az egyik karopkán L’One-nal találkoztunk

Moszkva „váci utcájához”, az Arbathoz közeli egyik karopkán (a palánkon látszott, hogy itt is nemrég volt tisztogatás graffiti ügyben) várt ránk az egyik legkedveltebb orosz hip-hop előadó, L’One. Polgári nevén Levan Szibériából, Krasznojarszkból származik, az utcai kosarazásból küzdötte fel magát a profi sportolók közé, és került Moszkvába, zenéjében ugyanez az energia és elszántság köszön vissza.

A közös kép sem maradhatott ki :)

A közös kép sem maradhatott ki 🙂

Szövegeiben a moszkvai gyors életet, a különböző kultúrák és az itt élő nemzetiségek közötti viszonyt dolgozza fel. L’One nem mellesleg az ország egyik legnagyobb sneakerheadje, körülbelül 250 páras gyűjteményével. Kedvencei a Jordan az Air Force One cipők (az alacsony szárúak), ezek adják a gyűjtemény gerincét, de vannak például Air Maxei is. Megkérdeztem, és első cipője egy Air Max Zoom volt.

Zene és sneakerek

Zene és sneakerek

Ő is mesélt a korábbi időkről (ami persze már a 90-es éveket jelentette): mivel nem voltak nyugati zene- és sportcsatornák, a kosármeccseket és menő zenei klipeket videókazettákon másolgatták és adták tovább egymásnak. Amúgy L’One írta a Nike által szervezett „Karopka Focibajnokság” nem hivatalos himnuszát is, és íme egy klipje, több mint 11 millós megtekintéssel (sokan vannak 🙂

A fekete sportkocsik és a csillogó felhókarcolók világából aztán egy kicsit visszaugrottunk a moszkvai valóságba: nagyon meg szerettem volna nézni a „Kozmosz meghódítói” emlékművet Moszkva egyik külsőbb részében, amihez mi mással mentünk volna, mint metróval.

A moszkvai metróhálózat hatalmas méreteiről és díszes állomásairól mindenkinek van fogalma, a hatalmas méretek stimmelnek, de a barokkos túldíszítettség csak egy korlátozott számú belvárosi állomás jellemzője, amiken mi végigmentünk, azok inkább egy márvánnyal burkolt, tágas aluljáróra emlékezetettek, ahonnan szamovár-szerű csillárok lógtak alá.

A moszkvai metró - a maga módján díszes :)

A moszkvai metró – a maga módján díszes 🙂

Túránknak ezen a részén már nem volt vezetőnk, így rögtön beleütköztünk olyan elemeibe a valóságnak, mint hogy senki sem beszél az oroszon kívül idegen nyelvet, végül sikerült mutogatva jegypénztárt találni, majd szintén mutogatva jegyet venni 🙂

A moszkvai metró - ismerős mozgólépcső :)

A moszkvai metró – ismerős mozgólépcső 🙂

A metróba lépés után azonnal „otthoni” érzésünk támadhatott, ugyanaz a mozgólépcső, ugyanaz a szag, ugyanaz a tömeg, és a peronok mellé ugyanaz a metró csattog be, amivel most már csak a budapesti hármas vonalon találkozhatunk. A különbség a kevesebb rozsda, illetve az ajtókon egy-egy fehér csík, illetve, hogy sokkal távolabb vannak a megállók egymástól 🙂

A moszkvai metró - ismerős kocsik :)

A moszkvai metró – ismerős kocsik 🙂

Metróutazásunk a VDNKh (kábé a moszkvai Hungexpo) állomásnál ért véget, a metró épületéből kilépve azonnal megláttuk a fölénk magasodó „A Kozmosz meghódítói” emlékművet. Én nagyon szeretem a szocialsta realizmus monumentalitását, de szerintem ez minden nézőjére azt a hatást gyakorolja, amit a készítői sugallni akartak vele.

A Kozmosz Meghódítása (Fotó: Pavel/selpi.ru 2011)

A Kozmosz Meghódítása (Fotó: Pavel/selpi.ru 2011)

A 110 méteres emlékmű tetején egy csillogó rakéta tör az ég felé, titániummal borított fényes csíkot húz maga után. Ha aláállsz és felnézel rá, akkor elszédít és pontosan arra gondolsz, hogy ez a rakéta bizony elhagyta a földet. Minden irányból megkapó látványt nyújt, ha süt a nap, akkor vakítóan csillog.

A Kozmosz Meghódítása

A Kozmosz Meghódítása

A két oldalán lévő domborművek már csak a hab a tortán, az egyik oldalon megmutatja a tudósok és szakemberek együttműködését szigorúan szocreál stílusban, akik lehetővé tették, hogy az ember kilépjen a világűrbe, a másik oldal meg szimplán Lenin elvtárs (ahogy a vörös csillagokat, őt sem kaparták le) vezeti a fényes jövőbe a népet 🙂

A Kozmosz Meghódítása domborművei

A Kozmosz Meghódítása domborművei

Ha eljutsz ide, akkor szánj rá időt, hogy körbesétáld és minden irányból szemügyre vehesd, és ha van időd (nekünk sajnos már nem volt), akkor az aljában lévő Kozmológiai Múzeumot se hagyd ki.

Ezzel véget írt a Moszkvai Cooltúra, remélem, hogy tudtam érdekeset, újat mutatni nektek 🙂

 

gergő

A cipőimet - bár már nagyon sok van - nem gyűjtöm, hanem hordom :)
×