Szovjet toronyházak és brake dance – Moszkvai CoolTúra 1.

A #sneakerboots bemutató másnapján moszkvai vendéglátóink egy különleges túrára vittek minket városban. Annyi élmény és benyomás ért minket egy nap alatt, ami bele sem fért egy cikkbe, ezért Moszkvai CoolTúránk élményeit három részben olvashatjátok. Elsőként lássuk, hogy a mindent a maguk képére formáló oroszok milyen toronyházakat építettek, hogyan brake danceltek és deszkáztak a vasfüggöny mögött.

Moszkvai CoolTúra 1.

Moszkvai CoolTúra 1.

Vezetőink a moszkvai szubkultúrák és az underground nagy ismerője Dimitry Oskes (IG @oskes), és egy mérnök-idegenvezető, Airat (IG @engeineer_histroy_ru) voltak, segítségükkel az orosz metropolisznak egy olyan arcát is megismerhettük, mely valószínűleg nem tárulkozik fel az átlagturistának.

Vezetőink Moszkvában: Dimitry és Airat

Vezetőink Moszkvában: Dimitry és Airat

Csapatunk elég sokszínű volt, Anitával a Nike magyarországi csapatából és “BDPST” Ákossal mi hárman voltunk a magyar csapat, voltak még Csehországból, Görög- és Törökországból, Hong-Kongból, és persze Oroszországból bloggerek, vloggerek.

A moszkvai CoolTúra csapata

A moszkvai CoolTúra csapata

Randevú a hét nővérrel

Reggel első utunk a moszkvai látképet meghatározó, még a sztálini időkben épített hét, a helyiek által csak “Hét Nővérnek” becézett felhőkarcolók egyikéhez vezetett, annak is egyenesen a 24. emeletére, ahol átszálltunk még egy liftbe, ami a 26-ra vitt. A toronyház ezen szintén alakítottak ki egy modern kis lakást, ahol egyszerre lehet klausztrofóbiád és tériszonyod 😛

A vastag betonfalakba vágott ablakokból 360 fokban rálátni a városra, a lakás kívülről is körbejárható, s így a panoráma is megcsodálható. Ha pedig felnézel, még kb. 10 emelet magasságban ott tornyosul a felhőkarcoló legfelső része, a csúcsán egy két emelet magas és ugyanilyen széles vörös csillaggal.

A Hét Nővér egyikével kezdtük a napot

A Hét Nővér egyikével kezdtük a napot

Airat körbekalauzolt minket a külső folyosón, és mesélt az innen látható épületekről. Itt fogtuk fel Moszkva valódi méreteit, egyik irányban sem igazán látni a végét, mindenütt toronyházak, betonmonstrumok és kémények, néhol pedig az ortodox templomok színes vagy aranyszínű kupolái villannak fel.

Moszkva a magasból

Moszkva a magasból

A házak tengerét 10 és 12 sávos utak választják el, szigorúan gyűrűs rendszerben. Moszkvában az első gyűrű a Kreml ismerős vörös téglafala, a következők pedig a körutak, amiket az egykori városfalak helyén alakítottak ki (mind kb. ötször olyan széles mint a mi Nagykörútunk, de ettől függetlenül folyamatosan áll rajtuk a dugó). Van még metrókörgyűrű, az autópálya körgyűrűk és a légvédelmi gyűrű 😉 Annyi gyűrű van, hogy a moszkvai polgármestert egy időben viccesen a Gyűrűk Urának hívták 😉

A végleláthatatlan Moszkva

A végleláthatatlan Moszkva

A magyar csapat: Anita, Ákos és én :D

Szelfizik a magyar csapat: Anita, Ákos és én 😀

Ezután Dimitrij vette át a szót, és mesélt nekünk az orosz szubkultúrákról. Mindjárt az elején leszögezte, hogy mivel Oroszországba (hát még anno a szigorúan zárt Szovjetunióba) minden késéssel jutott-jut el, ráadásul az oroszok mindent igyekeznek a saját képükre formálni, ezért egész érdekes kulturális képződmények tudtak létrejönni.

Dimitry bemutatja az orosz szubkulturákat

Dimitry bemutatja az orosz szubkulturákat…

Az Európa és Ázsia különböző országaiból érkezetett bloggercsapat pedig issza a szavait :D

…az Európa és Ázsia különböző országaiból érkezetett bloggercsapat pedig issza a szavait 😀

Breikas, azaz Break Dance

Az egyik ilyen jelenség, például a break dance volt a 80-as években. Nyugaton, főleg az USA-ban ez a feketék lakta negyedekhez, a hip-hop kapcsolódott, de amikor Skandinávián és az akkor a Szovjetunióhoz tartozó Észtországon keresztül beszüremlett Moszkváig, egészen megváltozott. A hiphop zene, mely természetesen tiltott volt, lekopott róla. Az akkor vezetés úgy gondolta, hogy egyfajta sportként megtűri a break dance-et, és sajátos orosz elektronikus zenére, volt hogy rockra vagy éppen metálzenére táncolták az akkori fiatalok, Észtországban “Breikas” néven még bajnokságot rendeztek belőle, sőt még a TV-ben is volt, reggeli TV-tornaként 🙂

Скейтбординг (SKATEBOARDING)

Dimitry a fő szervezője a gördeszkát is magában Faces and Laces eseménynek (ez a moszkvai OSG és KRG egyben 🙂 így a gördkeszkázás helyi fejlődésébe is adott bepillantást: Természetesen ez is eltérő utat járt be a Nyugathoz képest, nagyon nehéz volt felszerelést találni, és a pártvezetés itt is inkább a sport jelleget engedte érvényesülni, ezért például a szlalomgördeszkázás volt elterjedt, az extrém vonal, ami azért eléggé szerves része volt a sportnak, szinte teljesen kimaradt.

Szlalomgördeszkázás a Szovjetunióban

Szlalomgördeszkázás a Szovjetunióban

A 80-as évek második felében, a gorbacsovi glasznoszty és peresztrojka (“nyíltság” és “átépítés”) jegyében enyhítettek az utazási előírásokon is. Az első és sokáig egyetlen skatepark Saratovban volt, itt rendeztek versenyeket is. 1989-ben járt a Trasher Skateboarding magazin az akkor még Szovjetunióban, és egy riportban számoltak be az akkori maroknyi orosz gördeszkás közösségről. Minden felszerelésüket otthagyták a helyieknek, akik olyan becsben tartották a deckeket és a cipőket, hogy kézről-kézre adták őket és volt olyan cucc, amit még 1994-ben is használtak!

Trasher Magazin (1989 február)

Trasher Magazin (1989 február)

Az első deszkás cipők Oroszországban a Vision cipők voltak, de deszkás bolt nem volt, véletlenszerűen bukkantak fel gyermekcipő-áruházakban, vagy éppen piaci bódékban. Annyira ritkaság volt, hogy riadólánc alakult ki, ha valahol felbukkant deszkás cipő és egy óra múlva már ki is pucolták a készleteket.

Orosz deszkások a 90-es évekből

Orosz deszkások a 90-es évekből

Az első Airwalk cipők Szentpéterváron bukkantak fel a kilencvences évek első felében (volt aki 12 órát vonatozott Moszkvából, hogy megvegye), az első Vans cipők pedig 1996-97 környékén – nem hivatalosan,  doboz nélkül, mert az árus így többet tudott bezsúfolni a zsákjába, amikor Lengyelországból behozta őket 🙂

A Trasher Skateboarder még a rendszerváltás előtt járt az országban

A Trasher Skateboarder még a rendszerváltás előtt járt az országban

Természetesen ha ilyen nehéz volt megszerezni, akkor nagy becsben volt tartva: teljesen megszokott volt újratalpalni, cellux-szal életben tartani, foltot varratni az eredeti formára sokszor már nem is emlékeztető cipőre 😛

A mára ugorva azért már közelít a helyzet az európai átlaghoz. Bár az utcán jártunkban keltünkben csak néhány deszkást láttunk, és a deszkás cipőviselet sem volt nagyon elterjedt (Nike Janoski Maxet és Vans cipőket láttunk), és utcai skateparkokba sem botlottunk, de van pl. az Adrenalin Park Moszkva külvárosában, ahová lehet menni csattogtatni a decket, illetve a mindenféle régi időkből ott maradt beton elem jó street spotokat kínál 🙂

Adrenaline Skatepark Moszkva

Adrenaline Skatepark Moszkva

A következő epizód tartalmából

Az sneaker kultúra a szovjet időkben nemhogy gyerekcipőben nem járt, de gyakorlatilag nem is létezett. A Moszkvai CoolTúra következő részében megismerhetitek az “Arbati resellereket”, a szovjet idők egyetlen sneaker (és farmer) vásárlási forrását, benézünk egy moszkvai core sneaker shopba, a Sneaker Head-be, és megnézzük, hogy hol és hogyan indult a graffiti a városban.

gergo

A cipőimet - bár már nagyon sok van - nem gyűjtöm, hanem hordom :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

×