Szovjet sneaker resellerek és graffiti – Moszkvai CoolTúra 2.

A Moszkvai CoolTúra első részében megmutatott “Nővér”-nek becézett toronyházmonstrumtól az Arbat-ra, Moszkva „Váci utcájára” vezetett az utunk, mely a Szovjetunió első sétálóutcája volt. A moszkvai Nike flagship store is itt van, de most elsősorban nem az itt található boltok miatt mentünk, hanem hogy megismerjük az “arbat-i resellerek” sztoriját. A jelenbe visszatérve egy moszkvai core sneaker shopba, a Sneaker Head-be is ellátogattunk, a részletekhez tovább!

Moszkva CoolTúra 2.

Moszkva CoolTúra – a második epizód

“SNEAKER Resellerek” az Arbat utcában

A rendszerváltás előtt természetesen nem létezett, létezhetett Moszkvában a nyugati márkákra épülő sneaker kultúra, hiszen nem lehetett őket kapni a kereskedelemben, az utazásokat szigorúan szabályozták, így csak egy módon lehetett hozzájutni a fiatalok által leginkább vágyott farmernadrághoz és sportcipőkhöz: a feketepiacon.

Moszkvai CoolTúra 2: néhány karikatúra a feketepiacról

Moszkvai CoolTúra 2: néhány karikatúra a feketepiacról

Az Arbat körül csoportosultak a „szovjet resellerek” mivel az utca végén lévő nagy szállodában szállásolták el azt a kevés nyugati külföldit, akik turistaként vagy üzleti ügyben bebocsáttatást nyertek az országba. Az Arbaton sétáló külföldieket egy jól szervezett hálózat tagjai szólították le, ha olyan ruhát, cipőt láttak rajta, ami kelendőnek számított a feketepiacon: „Change? Change?” A csere alapja pedig szovjet relikviák voltak, katonai órák, kitüntetések, esetleg ékszerek.

Az Arbat a 80-as években

Az Arbat a 80-as években

Ha létrejött az üzlet, akkor a nyugati portéka gyorsan el is tűnt az utca környékéről, mert ez törvénybe ütköző volt, és a KGB szemmel tartotta a környéket. A „resellerek” által begyűjtött árut nagyon drágán tudták eladni a fiataloknak, sokan úgy gyűjtöttek farmerra vagy egy adidas cipőre, mint most mondjuk egy motorra. Ha pedig Nike cipőd volt a 80-as években a Szovjetunióban, akkor az azt jelentette, hogy szupergazdag vagy.

A szüleim nekem is meséltek a szocialista “hiánygazdaságról”, ami Magyarországon is tapasztalható volt. A beszámoló után belegondoltam, hogy most, 30 évvel később itt sétálok az Arbaton egy farmernadrágban és egy friss Nike cipőben, és hogy mi azért egy szerencsésebb korba születtünk.

Moszkvai CoolTúra 2: Séta az Arbaton, Moszkva "Váci utcáján"

Moszkvai CoolTúra 2: Séta az Arbaton, Moszkva “Váci utcáján”

Store Check @ Sneaker Head Russia

Szerettünk volna megnézni egy mai core sneaker shopot is, vezetőnk, Dimo készítette térkép alapján a Sneaker Head üzletlánc egyik üzletére esett a választásunk a Нижний Кисельный пер. utcában, közel a belvárosi körúthoz.

Moszkvai CoolTúra 2: Sneaker Head sneakershop

Moszkvai CoolTúra 2: Sneaker Head sneakershop

Az üzlet tágas és kellemes hangulatú volt, kifejezetten tetszettek a karosszékek és az asztal, ahová le lehet telepedni, és egész jó kis felhozatal volt Nike (Roshe, Hua és téli cipők, pl. a triplafekete Lunar Force 1 Duckboot), adidas (Superstarok, pár ZX Flux és Tubular), Puma és Asics cipőkből is (mondjuk csak sneakert vásárolni nem érdemes elmenni Moszkvába, mert az árak valamivel magasabbak, mint itthon…)

Moszkvai CoolTúra 2: Sneaker Head sneakershop

Moszkvai CoolTúra 2: Sneaker Head sneakershop

Próbáltam az eladó srácokat kicsit faggatni a népszerű modellekről, vásárlási szokásokról, de mivel nem beszéltek oroszon kívül más nyelven, ezért elég hamar kifulladt a beszélgetésünk 😀 Annyit azért kézzel-lábbal magyarázva megtudtam, hogy most pl. a Huarache cipők mennek nagyot a városban, ezek elég keresettek.

Moszkvai CoolTúra 2: Sneaker Head sneakershop

Moszkvai CoolTúra 2: Sneaker Head sneakershop

Amúgy szinte minden üzletben, ahová betértünk kellemetlen érzés volt, hogy – bár itthon is van még hová fejlődni vevőorientáltság terén – szinte észre sem vettek minket. Ritka volt a köszönés, de még a visszaköszönés is, az pedig, hogy megkérdezzék, hogy mégis mi járatban vagyunk, fel sem merült. Ja és csak oroszul beszélnek…

Cirill graffiti

Na de vissza az orosz szubkultúrák gyökereihez: vezetőnk, Dimo elmondta, hogy az Arbat a kétezres években a fiatalok számos szubkultúrájának találkozóhelye volt, itt jelentek meg az első graffitik is. Akkoriban az utca környéke még jobban elhanyagolt volt, a mellékutcák és a hátsó udvarok tele voltak graffitikkel. Mostanra a felújítások és az új építkezések miatt szinte mindet eltüntették, kivéve Viktor Coj falát.

Viktor Coj emlékfal az Arbat tőszonszédságában

Viktor Coj emlékfal az Arbat tőszonszédságában

Viktor Coj egy népszerű underground rockzenész volt a 80-as években, a rendszerváltozás előtt, ő énekelte meg az orosz fiatalok vágyát egy szabadabb életre. 1990 nyarán fiatalon életét vesztette egy autóbalesetben (beszélik, hogy a KGB „szervezésében” történt). Az autó roncsai között megtalálták az új albumának énekfelvételét. Az albumot befejezte zenekara, a Kino és Fekete Album címmel óriási példányszámban kelt el. Coj halála után azonnal ikonná vált, 65 fiatal lett öngyilkos, mert úgy érezték, hogy Coj nélkül már nem érdemes élni. Erre a moszkvai falra írták fel festékszórókkal a megemlékező üzeneteket, melyek mostanra több rétegben fedik be a falat. Ezek voltak az első graffitik, amik még inkább csak felfirkált üzenetek voltak a falon.

Természetesen a 90-es évektől a graffiti Oroszországban is erőre kapott, de – ahogy az előző részben bemutatott orosz brake dance – ez sem a hiphop-hoz kapcsolódott, hanem ez éppen a futballhuliganizmushoz. Ők írták az első összetettebb, karakterekből és rajzokból álló együtteseket, a leghíresebb cirill betűkkel író crew nevét szívesen megosztanám veletek, de hallás után nem sikerült leírni 😀

Oroszországból szeretettel (@Kinofanat15, yandex.ru)

Oroszországból szeretettel (@Kinofanat15, yandex.ru)

A graffiti jelenlegi népszerűségről csak annyit, hogy Oroszország a világ legnagyobb „kanna” azaz festékszóró flakon piaca, itt adják el a legtöbbet, például a tumblr-ön nézegethetitek, hogy mire használták fel őket 🙂

Ruszki medve :D

Ruszki medve 😀 (@Kinofanat15, yandex.ru)

Moszkvai Cooltúra sorozatunk harmadik részében meglátogatunk egy igazi moszkvai grundot, azaz karopkát, ott találkozunk L””””””””””””””””One-nal, a népszerű szibériai származású hiphop előadóval, majd kimetrózunk az “A Kozmosz Meghódítása” emlékműhöz, mely számomra a leggyönyürűbb szocialista realista emlékmű, amit életemben valaha is láttam 🙂

gergő

A cipőimet - bár már nagyon sok van - nem gyűjtöm, hanem hordom :)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

×