Fari interjú

Milyen Szegeden BMX-esnek lenni?
Én szeretek Szegeden élni, szép a város, nem szemetelnek. És szegedi BMX-esnek lenni is teljesen jó.

És mekkora az összetartás a helyi bicós arcok között?
A múltban kicsit szétcsúszott a társaság, de mostanában annak örülök nagyon, hogy megint kezd összeállni a régi csapat. A „mag” olyan 15-20 fő, meg vannak lelkes kisgyerekek is.

És mi van az egykor oly híres szegedi görkoris élettel?
Hát a görkoris élet, mint olyan megszűnt Szegeden. A legutolsó görkorisok, akiket láttam, most fixievel nyomják.

Ezt a kérdést mindenkitől megkérdezem: Ha csak egy egy szóban mondhatnád csak el, mit jelent neked a BMX, mi lenne az?
Szabadság.

És egy kicsit a múltba révedve: arra emlékszel, hogy mikor láttál először BMX-et?
2001-2002-ben…? Mikor megláttam, rögtön ki akartam próbálni, aztán egy évvel később Ács Adrián használt bicóját vettem meg. Akkor még jobban egybefolyt a freestyle a flatlanddel, akkor még nem volt meg a park sem Szegeden.

Ismert vagy arról is, hogy szereted magad levetni őrült/magas helyekről biciklivel. Mesélj, hogy kezdődött ez?
Ez teljesen véletlenül jött, az egész egy métermagas padkával és egy fényképezőgéppel kezdődött. Mondom megpróbálok leugrani róla vázpörgetésben. Sikerült, aztán párszor még leugrottam. Aztán nagyobb lépcsőknél, tizes-tizenegyes lépcsőknél próbálkoztam, azok is lementek és utána kezdtem el gondolkozni rajta, hogy ilyen nagyobb letöréseket is le lehetne ugrani. Leugrottam nullkézben a szegedi rakparton a gátat, többször is. Nyugtáztam magamban, hogy megy és lehetne próbálkozni magasabb helyekről is.

Fari a szegedi Árvízi Emlékműnél (fotók: Ács Adrián és Péntek András)

 
És hogy jutottál el a Puskás Ferenc Stadionig és az Offline címlapig? 🙂
A gátról nullkéz után kinéztem magamnak a szegedi Árvízi emlékművet, hogy azt leugrom. Először trükköt is akartam beleadni, de tényleg olyan magas volt meg az érkező is macskakő, hogy trükköt elengedtem. Viszont miután ez is sikerült, teljesen elkattant az agyam, és elkezdtük keresni a még nagyobb helyeket, ahol esetleg még trükköt is be lehet adni. Szabó Tomi talált nekem a stadionnál egy hatalmas letörést egy elég magas döntöttbe és igazából egész télen arra vártam hogy beadhassam, aztán lesérültem, de szerintem a gyors felépülésem is annak volt köszönhető, hogy nagyon le szerettem volna ugrani. És egyszer csak ott voltam fenn, hogy ugorni kell.

És ilyenkor mi jár a fejedben, mielőtt leveted magadat?
Előtte, mikor még nem vagyok a helyszínen, akkor elképzelem a helyet, meg elképezelem magam, milyen érzés lehet leugrani és magát az ugrást. Milyen trükk, hogy teszem le. Aztán amikor ott vagyok a helyszínen, igazából nem tudok gondolni semmire, csak várom az a pillanatot, hogy nekitekerjek és ugorjak.

Ilyenkor ki is üríted az agyadat?
Teljesen. Ilyenkor nemhogy felesleges gondolkodni, de hátrány is, mert eltereli a figyelmed. Az ösztönöknek adom az irányítást és  a robotpilóta leugrik 🙂

Na és tegyük fel, hogy már levetetted magadat. Közben jó, utána jó…? 🙂
Közben a legjobb, főleg ha egy trükköt is beadok. Na, és amikor visszafogok a biciklire és lerakom, na az is nagyon jó 😀 Amikor utána megnézem a képet, ami készült szinte nekem is hihetelen, hogy az én vagyok ott, pár perccel azelőtt 🙂

Fari 11 lépcsős bunny vp – és utána egy sarokrepedés (Fotó: Péntek András)

Adja magát az a kérdés is, hogy sikerült-e már masszívabb sérülést begyűjteni az idők folyamán?
Sikerült-sikerült… ilyen hatalmas ugrásokból még nem, inkább ilyen figyelmetlenségből adódó sérülések voltak…

Na most Fari el is intézte volna a választ ennyivel, de két nappal később, mikor ott ücsörögtünk a kölni kórház baleseti osztályán a kezelés után, megeredt a nyelve és mesélt kicsit a sérülési leltárról… A korábbi interjúkhoz hasonlóan ezt is „élőszóban” érdemes végighallgatni… szóval itt egy kis borzongató bulvár 😉 TESSÉK FELVENNI AZT A K***A BUKÓT!

 Mondtad, hogy az „őrültködés” mellett szereted a technikás trükköket is, mesélj erről!
A technikás trükköket illetően én nem feltétlenül a „tötyögést” értem, hanem utcán úgy nyomni a trükket, kombókat, hogy mondjuk egy trükkből elkezdek manuálozni, fel a padkára, tovább manuál, esetleg utána egy lépcsőt leugrani, szóval ilyen street-sorci. De ugyanez parkban is, a kedvencem a nullakézből manuálból dupla vázpöri – az is technikás, de azért már durvának számít szerintem.

És van valami nightmare szpot vagy olyan technikás kombó, amin most kattogsz?
Mostanában elég rendesen kattogok rajta, hogy egy ilyen stadion méretű dropot nullakézből, kormánypörivel beadni. Teljesen jó érzés volna 😛

Van esetleg kiszemelt helyszín is?
Hát van ötletem a helyszínre, de még nem akarom lelőni. Még keresgélek és ha nincs más választás, akkor onnan 🙂

Fari: Double tailwhip to tailtap (Fotó: Péntek András)

Ki vagy mi tud téged inspirálni, hogy a „következő szintre” lépj?
Több dolog is inspirál, hazai és külföldi bicósok egyaránt: Újvári Boldizsár itthonról, de ugyanúgy azok a kis kölykök is, akikkel Szegeden együtt szoktunk biciklizni, hihetetlenül lelkesek. Külföldi riderek közül Dennis Enarson, Garret Reynolds… Egy jó hely, egy jó skatepark ugyanúgy tud inspirálni, vagy egy street spot. Meg persze a zene: ha elkapom a ritmust, akkor csak úgy visz 🙂

Milyen zenét szeretsz?
Metáááál 🙂

Vannak kedvenc helyeid, itthon és külföldön?
Külföldön még nem nagyon sikerült járnom: Bécsben voltam egyszer a beton poolban, az nagyon tetszett. Magyarországon, amit kiemelnék, az Szentes és még Nyíregyháza, ami szerintem nagyon jó pálya. Nekem ez a kettő nagyon bejön. 

OG Bike Shop Trip – Fari Euro Table

Megint ugorjunk vissza az időben: Hogy lettél szponzorált?
Legeslegelőször a szegedi Ollie Skateshop, Mihály Jani, a tulajdonos kezdett el támogatni. Látta, hogy nem vagyok olyan anyagi helyzetben, hogy továbbfejlődhessek a biciklizésben, segített ruhával, cipővel, volt, hogy utazásban is, nagyon sokat köszönhetek neki. Az ő segítségével volt esélyem arra is, hogy több szponzorom legyen. Az OG Tour szegedi állomásán láttak biciklizni és utána el tudtam menni a következő helyszínre, Jászberénybe is, ott is versenyeztem és akkor este Péntek András és a Szilágyi Marci felajánlották a támogatásukat.

Aztán most télen, mikor mentem be segíteni az Ollie Skateshopba, Jani azzal fogadott, hogy szedjek össze magamról valami ütős anyagot, mert menni fog a Nike 6.0-nak 🙂 Így kezdődött, hogy a Nike 6.0 is teljes körűen támogat.

Ha már Nike 6.0, akkor ugorjunk a cipőtémára 😛 Van valami egyedi szokásod a cipőviselés terén?
Ilyenek nekem azt hiszem nincsenek… talán az, hogy nagyon idegesít, ha egy egy cipő nincs normálisan befűzve 😀 Meg a cipőfűzőt szoktam cserélgetni, mert sokszor a leghülyébb színeket rakják bele a gyárban…

És milyen cipőket válaszottál az idei kínálatból?
Az Oncore Hight azért választottam, mert nagyon-nagyon jó cipő. Magas szárú, tartja és védi a bokát, fasza a talpa, jó konstrukció a biciklizéshez. Meg választottam egy Mogan Mid 2-t, ebben még csak egy keveset bicikliztem, de azt már érzem, hogy ez egy jó kis könnyű cipő, borzasztóan erős a talpa, a tépőzár és a bokapárna nagyon bejön. Egy Mogan Mid „egyes” cipő már kiszolgált, azzal meg voltam elégedve. Annyi, hogy belül a cipő oldalán lehetne több erősítés, akkor a vápék elkapását is jobban bírná szerintem, meg azt ahogy a hajtókarhoz dörzsölődik.

Fari Nike 6.0 cipői

Egy cipő legyen praktikus vagy nézzen ki jól?
Hát én egy cipőnél elsősorban azt nézem, hogy legyen jó biciklizésre, de ugyanolyan fontos a színösszeállítása, stílusa, formája: legyen benne valami szín, de ne legyen azért ilyen kirívó. És amit még nézek egy cipőben, az a tartósság. A bokasérüléseim miatt inkább a magas szárú cipőket szeretem.

Mindenkinek más a biciklis stílusa. A Tiedhez mi az, amit jó, ha tud egy BMX-es cipő ?
Azt szeretem, ha nagyon jól tapad a talpa. A belső részén a cipőnek legyen jó kis párnázás vagy dupla anyagréteg, hogy ne fájjon 😀 Meg ez a tépőzáras bokarögzítés sem elhanyagolható szempont. Az talpa legyen varrott, meg ha van egy plusz varrott réteg az orrán az sem hátrány.

Miben különbözik a Nike 6.0 Mogan Mid 1 és a 2?

Megkértem Farit, hogy hasonlítsuk össze a „sima” Air Mogan Mid-et és a Zoom Mogan Mid 2-t, mert ő már mind a kettőben biciklizett. A „kettes” cipő felsőrészén a boka környékén történtek a legfontosabb változások. A tépőzár és a kitömött szárat kiváltó “bokapárnácska” egy rugalmas anyaggal kapcsolódnak a cipő többi részéhez, így a bokád szabadabban tud mozogni de a védelemről nem kell lemondanod. Fari mondta, hogy a tépőzár is sokkal erősebb lett.

A „sima” Air Mogan Mid és a Zoom Mogan Mid 2 között fontos különbség a légbetét. A Nike-nál többféle légtalp létezik, melyekben persze nem levegő van, hanem sűrített gáz. Az Air légbetét már több, mint 20 éve csillapítja az ütődéseket a Nike cipőkben. Az Air Zoom egy újabb technológia (bár már ez is van 15 éves 🙂 és lapossága miatt ez a legalkalmasabb az extrém sportokhoz és a kosárlabdára: az alacsonyabb talp csökkenti annak kockázatát, hogy kiforduljon a bokád. További előnye, hogy tetszőlegesen formázható, így már nem csak a sarok, de a lábujjak alá is beformázható. Mivel laposabb, ezért dinamikusabban reagál gyors helyváltoztatásoknál illetve jobban tudod irányítani a deszkát, vagy a biciklidet.

A járótalp kiképzése a „kettes” cipőn halszálkás, ez váltotta az „egyes” korábbi plusz-mínuszos mintázatát. Fari mondta, hogy mind a kettőbe szépen beleakadnak a pedáltüskék.

A bicós képekért köszönet Péntek Andrásnak! Ha még van kedved interjúkat olvasni, akkor pedig katt ide!

Halálugrás Fari módra (Fotó: Péntek András)