A Bahraini Meló

Magyarország jelentős rider-exportőr ország, már elég sok göris, BMX-es és most már wakeboardos ismerősömtől hallottam, hogy szeretettel látják a magyar ridereket bemutatózni különböző európai és távolabbi, egzotikusabb országokban is. Szerb Matyi (akivel nemrég olvashattátok interjúnkat a Blueline magazinban és itt a boxon is) tagja volt annak a magyar különítménynek, akik bemutatózni jártak a Közel-Keleten. A Bahraini Meló, Matyi elbeszélésében, a tovább után!

A Bahraini Meló

A Bahraini Meló

Június közepe lehetett amikor egy ismerősöm, aki rendezvény szervezéssel is foglalkozik felhívott, hogy akarok-e menni Bahrain-be wakeboardozni. A válaszom természetesen egy határozott igen volt. Aztán a részletek megbeszélése után már csak azon kellett izgulnom, hogy megkapom-e a királyságba belépéshez szükséges vízumot, hiszen muszlim országról lévén szó, ez nem olyan egyszerü. De igazán csak akkor hittem el, hogy tényleg megyünk amikor kb. egy  héttel az indulás előtt átküldték a vízumomat és a repjegyemet. Ekkor vált véglegessé a csapat összetétele is. A hatfős magyar delegáció öt riderből: Bakró Bazsi, Kis Beni, Bíró „Gógi” Norbi, Rudolf  Tomi, jómagam plusz Gabben barátunkból állt,  aki a winch kezeléséért volt felelős. Végül augusztus 16-án délelőtt hagytuk el a budapesti repteret és aznap este 11 körül már landoltunk is Bahrain szigetén.

A bahraini meló - Gógi készül nekimenni a kickernek

A bahraini meló – Gógi készül nekimenni a kickernek

Tudtuk, hogy a kinti klíma más, és mindenki mondta, hogy nagyon meleg és párás a levegő, de ezt igazán csak akkor érti meg az ember amikor kiszáll a repülőből és alig kap levegőt. A helyiek a megérkezésünktől kezdve nagyon barátságosak voltak, a reptérről egyből a hotelbe vittek minket, amitől le is esett az állunk, hiszen gyakorlatilag egy lakosztályban laktunk a hotelnegyed közepén. Az első két napban nem volt sok dolgunk,  lévén ez volt a Ramadan utolsó 2 napja. Ezért az aquapark is zárva volt, persze azért kimentünk megnézni a medencét meg beindítani a winch-et. A setup végül egy kickerből és egy piknik asztalból állt.

A Bahraini meló :)

A Bahraini meló 🙂

A ramadani böjt időszakát egy háromnapos nemzeti ünnep követi, így az aquapark is elég zsúfolt volt, amikor elkezdtük a bemutatókat. A vendégek nagy része még sose látott wakeboardozást (fehér embert is csak keveset), úgyhogy nagyon élvezték az egészet. Idővel nekünk kezdett kicsit egyhangúvá válni, hiszen minden napunk ugyan olyan volt: Reggelente 10-re jött értünk a kisbusz a hotelhez, kivitt minket a parkba, ahol megtartottunk a napi 4×45 perces bemutatókat, és este 9 körül vittek vissza minket. Egy show kábé úgy nézett ki, hogy 3 rider csúszott, mindenkinek volt 5-6 ugrása, általában csináltunk pár forgásos trükköt de inkább a szaltókat nyomtuk mert azt jobban díjazta a közönség. Aztán a csúszás után pár bátor vállalkozót a közönségből kiválasztottunk és ráhasaltattuk őket egy deszkára aztán pedig meghúztuk a winch-el így kicsit ki is próbálhatták, hogy milyen érzés a vízen csúszni.

Helyi arcok. Állítólag Matyi is a képen van, de hogy melyik lehet...? :D

Helyi arcok. Állítólag Matyi is a képen van, de hogy melyik lehet…? 😀

Esténként elég fáradtan értünk vissza a hotelbe de azért a kinti „liquor store”-ok meglátogatása után mindig volt a hűtőbe 1-2 jó import sör amit legurítottunk. 14 napig tartottunk bemutatókat és az utazással együtt 18 napig tartott a trip, ezalatt a banda elég jól összerázódott és mindenkinek lett egy-két jó storyja és gazdagodott pár új élménnyel 🙂

Azért az utolsó 4-5 napban már nagyon vártuk, hogy hazaérjünk a jó öreg Budapestre.

Ennyivel nem úszod meg Matyi, hallani akarjuk a sztorikat is 😛
Na jó… Mivel nem akarok a csapatból senkit kellemetlen helyzetbe hozni, ezért név említése nélkül mesélek két vicces sztorit, amire biztos mindig emlékezni fogok. Az első az aquaparkban történt, pont az egyik zsúfolt bemutatónk után. A show végeztével maradtunk a medencében és dumálgattunk. Pont arról beszéltünk, hogy volt egy csaj a nézők között akinek igaz, hogy csak a fejét láttuk mert nyakig a vízben volt, de mégis milyen jól néz ki. Aztán 5 perc múlva észrevettem, hogy egyikünk a vízben beszélget kb. 20 méterre tőlünk ezzel a bizonyos csajjal. Amikor rájöttek, hogy észrevettük őket elindultak felénk kéz a kézben a fokozatosan sekélyedő medencébe. Pont amikor odaértek elénk, a víz már csak combig ért, és ekkor végignézve a lányon valami furcsát láttunk ágyék tájékon… na hát nem is kellett több, egyikünk elkiabálta magát, hogy „ennek f@&#a van!!!” és a röhögéstől sírva futottunk is ki a medencéből. Szegény barátunk, aki azt hitte, hogy becsajozott, majdnem elsüllyedt szégyenébe, a „csaj” viszont csak röhögött és visszament a medencébe…

A másik emlékezetes sztori számomra ahhoz az estéhez köthető, amikor először lementünk az egyik közeli éjszakai klubba. Mivel napközben végig az aquaparkba kellett lennünk, és ott nem nagyon találkoztunk olyan nővel, aki nem csadort viselt, reméltük, hogy talán majd az esti buliba lehet ismerkedni. Elég sok alkohol elfogyasztása után érkeztünk meg a helyre, ami minden várakozásunk felülmúlta, hiszen gyakorlatilag ahogy beléptünk a klubba mindenkire ráakadt egy-egy kínai-indiai-filippinó csaj. Nagy királynak éreztük magunkat, alkohol mámorosan az üvöltő disco-ban angolul kiabálva egymás fülébe. Már egy bő fél óra eltelt, amikor oda jött az egyik tapasztaltabb tagja a csapatunknak és felvilágosított minket, hogy ezek a lányok mind profik és itt bizony azt nem olyan olcsó megfizetni. Ekkor szertefoszlott a rózsaszín köd, és ahogy körbenéztünk  észrevettük, hogy nem csak velünk beszélgetnek ilyen lányok hanem az 50 éves kövér és büdös arab pasival is.
Hát köszönjük szépen a beszámolót Matyi, tényleg nagy trip lehetett 😀

gergő

A cipőimet - bár már nagyon sok van - nem gyűjtöm, hanem hordom :)
×