A Bahraini Meló

Június közepe lehetett amikor egy ismerősöm, aki rendezvény szervezéssel is foglalkozik felhívott, hogy akarok-e menni Bahrain-be wakeboardozni. A válaszom természetesen egy határozott igen volt. Aztán a részletek megbeszélése után már csak azon kellett izgulnom, hogy megkapom-e a királyságba belépéshez szükséges vízumot, hiszen muszlim országról lévén szó, ez nem olyan egyszerü. De igazán csak akkor hittem el, hogy tényleg megyünk amikor kb. egy  héttel az indulás előtt átküldték a vízumomat és a repjegyemet. Ekkor vált véglegessé a csapat összetétele is. A hatfős magyar delegáció öt riderből: Bakró Bazsi, Kis Beni, Bíró „Gógi” Norbi, Rudolf  Tomi, jómagam plusz Gabben barátunkból állt,  aki a winch kezeléséért volt felelős. Végül augusztus 16-án délelőtt hagytuk el a budapesti repteret és aznap este 11 körül már landoltunk is Bahrain szigetén.

A bahraini meló – Gógi készül nekimenni a kickernek

Tudtuk, hogy a kinti klíma más, és mindenki mondta, hogy nagyon meleg és párás a levegő, de ezt igazán csak akkor érti meg az ember amikor kiszáll a repülőből és alig kap levegőt. A helyiek a megérkezésünktől kezdve nagyon barátságosak voltak, a reptérről egyből a hotelbe vittek minket, amitől le is esett az állunk, hiszen gyakorlatilag egy lakosztályban laktunk a hotelnegyed közepén. Az első két napban nem volt sok dolgunk,  lévén ez volt a Ramadan utolsó 2 napja. Ezért az aquapark is zárva volt, persze azért kimentünk megnézni a medencét meg beindítani a winch-et. A setup végül egy kickerből és egy piknik asztalból állt.

A Bahraini meló 🙂

A ramadani böjt időszakát egy háromnapos nemzeti ünnep követi, így az aquapark is elég zsúfolt volt, amikor elkezdtük a bemutatókat. A vendégek nagy része még sose látott wakeboardozást (fehér embert is csak keveset), úgyhogy nagyon élvezték az egészet. Idővel nekünk kezdett kicsit egyhangúvá válni, hiszen minden napunk ugyan olyan volt: Reggelente 10-re jött értünk a kisbusz a hotelhez, kivitt minket a parkba, ahol megtartottunk a napi 4×45 perces bemutatókat, és este 9 körül vittek vissza minket. Egy show kábé úgy nézett ki, hogy 3 rider csúszott, mindenkinek volt 5-6 ugrása, általában csináltunk pár forgásos trükköt de inkább a szaltókat nyomtuk mert azt jobban díjazta a közönség. Aztán a csúszás után pár bátor vállalkozót a közönségből kiválasztottunk és ráhasaltattuk őket egy deszkára aztán pedig meghúztuk a winch-el így kicsit ki is próbálhatták, hogy milyen érzés a vízen csúszni.

Helyi arcok. Állítólag Matyi is a képen van, de hogy melyik lehet…? 😀

Esténként elég fáradtan értünk vissza a hotelbe de azért a kinti „liquor store”-ok meglátogatása után mindig volt a hűtőbe 1-2 jó import sör amit legurítottunk. 14 napig tartottunk bemutatókat és az utazással együtt 18 napig tartott a trip, ezalatt a banda elég jól összerázódott és mindenkinek lett egy-két jó storyja és gazdagodott pár új élménnyel 🙂

Azért az utolsó 4-5 napban már nagyon vártuk, hogy hazaérjünk a jó öreg Budapestre.

Ennyivel nem úszod meg Matyi, hallani akarjuk a sztorikat is 😛
Na jó… Mivel nem akarok a csapatból senkit kellemetlen helyzetbe hozni, ezért név említése nélkül mesélek két vicces sztorit, amire biztos mindig emlékezni fogok. Az első az aquaparkban történt, pont az egyik zsúfolt bemutatónk után. A show végeztével maradtunk a medencében és dumálgattunk. Pont arról beszéltünk, hogy volt egy csaj a nézők között akinek igaz, hogy csak a fejét láttuk mert nyakig a vízben volt, de mégis milyen jól néz ki. Aztán 5 perc múlva észrevettem, hogy egyikünk a vízben beszélget kb. 20 méterre tőlünk ezzel a bizonyos csajjal. Amikor rájöttek, hogy észrevettük őket elindultak felénk kéz a kézben a fokozatosan sekélyedő medencébe. Pont amikor odaértek elénk, a víz már csak combig ért, és ekkor végignézve a lányon valami furcsát láttunk ágyék tájékon… na hát nem is kellett több, egyikünk elkiabálta magát, hogy „ennek f@&#a van!!!” és a röhögéstől sírva futottunk is ki a medencéből. Szegény barátunk, aki azt hitte, hogy becsajozott, majdnem elsüllyedt szégyenébe, a „csaj” viszont csak röhögött és visszament a medencébe…