Szigeti Viktor interjú

Nem szeretném ha ez az interjú a sérülésedről szólna, úgyhogy 99%-ban olyanokat fogok kérdezni, amik a snowboardozásról és nem a kényszerpihenődről szólnak… Ugye ez volt az első tengerentúli utad, hogy kerültél Kanadába?
Az oslói VB után az MSBSZ jobbnak látta, ha megpróbálok jobb eredményt elérni Kanadában (mivel ez világkupa), mert ez az olimpiai felkészüléshez fontos lehet. Ráflesseltem, hogy első tengerentúli versenyemre mehetek, pont azokkal az osztrák riderekkel, akiket kedvelek. Münchenből Washingtonon keresztül repültem Montrealba, onnan három órás autóút volt Quebec városába. Egy sokcsillagos Hilton hotelben laktunk, ahonnan mi riderek alaposan kilógtunk 🙂 Stonehamben volt a világkupa slopestyle edzése, jó linet raktam össze a parkra fejben. A második ugró kicsit sunyi volt, itt történt a leakadásom is – első nap, hetedik kör 🙁

Quebec Kanada francia nyelvű része, ezt a kórházban is tapasztaltam, amikor a doktornő “I not speak good English”-sel fogadott. Megröntgeneztek és azt mondták, hogy semmi komoly. Az osztrákok edzője és fizikoterapeutája is megnézték a felvételeket és látszódott, hogy nincs rendben, és kiugrott a vállam. Többet csúszni nem is tudtam, de azért kimentem az edzésekre és a versenyt is megnéztem.

Ez a sérülés mennyire húzta keresztbe a szezonális terveidet?
A muraui OB-n nem tudok indulni, de a junior VB-re megpróbálom összeszedni magam, ez idén Spanyolországban lesz, Sierra Nevadában.

Szigi, amikor nincs rögzítve a válla

Eddigi sérüléseid sorában ez milyen súlyosságú? És mi volt a legsúlyosabb sérülésed eddig (amit te annak éreztél)?
Sokat estem már fejre, jópár agyrázkódás túl vagyok, volt hogy egy után két hétig sötét szobában kellett lennem, napszemüvegben és nem csinálhattam semmit. A schladmingi kórházban már jóformán bérletem van, névről ismernek, ha megyek, akkor kérdezik, hogy “Viktor, már megint mi a bajod?”. Sok minden történt velem az elmúlt években: agyrázkódások, vakbélműtét, kiugrott a könyököm, aztán eltörtem, csuklóm visszahajlott, az orrom eltört már vagy tízszer, de azt már nem is számolom. Legsúlyosabbat nem tudnék mondani, volt már vállműtétem is, szóval ez most egy közepes sérülés, de rosszkor és rossz helyen.

Egyébként milyen védőfelszerelésben csúszol, amikor edzel?
TSG sisak és gerincvédő. Fenékvédőt is szoktam hordani, ez ilyen neoprén anyagból van és melegít is. Térd- és csuklóvédőt nem használok. Viszont sisak nélkül, csak sapkában sosem csúszok…

Mit érzel, amikor nincs rajtad a sisak?
Full parát, szabályosan félek az emberektől körülöttem. Nagyon könnyű a sisakom, kényelmes. Nem tudnék okot mondani, hogy ne vegyem fel… ráadásul a biztosító is kérdezi, hogy volt-e rajtad, ha valami történt veled.

Szigi – handplant

És milyen védelmet ajánlasz egy “sima” boardosnak, mit vegyen fel mindenképpen?
Sisak-gerincvédő. Ezek fontosak. Sisak mindenképp, de gerincvédő sem rossz, ha mondjuk valakivel összeütközöl, vagy háttal leveszel egy elemet.

TSG szponzorált vagy, te mit ajánlanál a ridereknek?
Először a Procrosstól kaptam a TSG cuccokat, és most a svájci európai központból kapom, idéntől a TSG Ambassadors Team-et erősítem. Amit ajánlanék, az a TSG Fly Sisak, mert ez egy nagyon könnyű és kényelmes. Az enyém alapból fekete volt, de most az OXXO Energy Drink designja van rajta. Illetve a TSG Backbone, mivel ez a legegyszerűbb gerincvédő. Olyan mintha nem is lenne rajtam.

Hogy állsz egyébként most szponzorokkal?
A legrégebbi szponzorom a Ridehouse 2006 óta, nagyjaból azóta a Nitro lapjaival és kötéseivel csúszom, a TSG-től ugye kapom a sisakokat, gerincvédőket, a szemüvegeimet és a ruháim az Oakley biztosítja, és a Snowboard Szövetségen keresztül az OTP Junior is támogatja a felkészülésemet. Az osztrák Blue Tomato téli csapatát is erősítem már egy pár éve. Ezek mellett a Freegun alsónadrágjaiban járkálok, és az OXXO Energy Drink segít abban ki ne száradjak, de útjaim jó részét Ők támogattak/támogatják.

Szigeti Viktor interjú

Mindenki, akit érdekel a snowboard Magyarországon tudja, hogy “abba az osztrák snowboardos suliba jársz”. Hányadik évedet taposod most és mennyi van még?
Most vagyok negyedikes, de még nem vagyok végzős. Én itt egy Handelsschule típusú közgazdasági szakközépbe járok, itt hét félév után kapod meg itt a szakmai papírodat és utána még 7 félév az érettségire felkészülés. Nálunk ez még meg van toldva egy évvel a sport miatt. Szóval idén igyekszem befejezni a negyediket és utána nekimenni az érettségire felkészülésnek.

Ez, ahová jársz egy közgazdasági suli. Érdekel ez a téma is, vagy csak az volt a fontos, hogy itt volt freestyle snowboard tagozat?
Most itt számvitelt tanulok, végzés után elmehetnék egy könyvelő mellé asszisztensnek vagy még jópár év tanulás után lehetnék diplomás könyvelő. De őszintén szólva ez annyira nem érdekel, mindenki tudja, hogy nekem itt a snowboard a fontos. De azért persze itt is vannak érdekes dolgok, például itt a tananyag része, hogy negyedikben van egy ilyen Übungsfirma, egy “cég az iskolán belül”, amit a mi osztályunk csinál, és itt ugyanúgy jelentkezni kellett egy önéletrajzzal különböző pozíciókra, mint egy igazi cégnél (és sales-es lettem 🙂 és ezek az “osztálycégek” bizniszelnek egymás között, ehhez kapcsolódnak az órai és házi feladataink.

Hallottam, hogy kemény erőnléti edzések is vannak ebben a suliban. Veletek is csinálnak olyat, hogy “futás, a hegy tetején találkozunk”?
Minden edzésen futunk 15 perc a minimum, de van hogy egy órát. Mindezt úgy, hogy az állóképességi edzések nálunk annyira nem hangsúlyosak 🙂 Volt olyan, hogy elkocogtunk a Planai-ig, majd ránknézett az edző és mondta, hogy “Jól van srácok, akkor a középállomáson találkozunk” Kérdeztük, hogy “Hol menjünk?” Jött a válasz, hogy “Az a ti dolgotok, persze nem lifttel!” 🙂 Felértünk… az edzőnk már várt minket (persze ő tudta a rövidítéseket) és mondta, hogy “Jó, a tetőállomáson találkozunk!” Ez is megvolt… Aztán lefelé félállomásig sétálhattunk, de onnan az aljáig az volt a feladat, hogy rohanjunk. És ott olyen meredek, hogy 5 perc után beállt a lábam, inkább gurultam volna le…

Szigi Budapest felett a 2011-es Fridge fesztiválon (Fotó: Szász Norbi)

Nekem (és valószínűleg az olvasóink nagy többségének) a snowboard pont a kikapcsolódás, kiszakadási lehetőség a hétköznapok mókuskerekéből. Neked viszont a napi rutin része: van, hogy unod a boardozást? Mi motivál nap mint nap?
Imádok a havon lenni, de nekem a snowboard már nem kikapcsolódás. Már elvárások vannak, ez a munkám. Tavaly szezon végén nagyon-nagyon elfáradtam. Nem meguntam, de testben-agyban elfáradtam. Amikor szponzoroknak csúszol, szerződések vannak, hogy mit kell teljesítened, az már más világ. Ami motivál: a hegy, a környezet és emberek. Edzőtársak.

Sok ridertől hallottam már, hogy csúszás közben a zene motiválja. Veled hogy van ez?
Hát mindig bömböl valami a fülemben, de pont, amikor csinálok egy trükköt, akkor annyira koncentrálok, hogy nem is hallom a zenét… tök csönd van ilyenkor, aztán leérkezéskor “visszajön” a zene.

Park vagy powder? Melyik áll a legközelebb a szívedhez?
Én parkfüggő vagyok. Mindenütt szeretem a parkot kipróbálni, amikor félcsőhöz jutok, akkor abból is igyekszem a legtöbbet kihozni, de nekem a slopestyle és a Big Air a szívem csücske.

Szigi a parkban – Katt a nagyobb képhez!

Fotók: bal: Erwin Janson; jobb: Roland Haschka/QParks

Valami más sport vagy hobbi is befér emellé a sok snowboard mellé? 🙂
Trambulinzok sokat, de nem sok mindenre jut időm. Szoktam néha wakeboardozni, Grazban van a legközelebbi pálya, de saját szettem nincs is. Néha elmegyek biciklizgetni. De mostanában, amikor csak tehetem a szabadidőmben vezetek. Szeptember elején tettem le a jogsit (ezt Magyarországon) és minél több rutint akarok szerezni.

Ha választhatnál, akkor inkább egy heliboardozás Alaszkában vagy inkább egy általad választott snowpark bárhol a világon?
Az első. Alaszkába eljutni nagy álmom: Helikopter, kinézni a szpotot, kipattani, lecsúszni, visszaszállni, kinézni a következő szpotot 🙂 Akármennyire parkfüggő is vagyok, a heliboard vinne mindent.

Hallottam, hogy elég speckó a waxolási technikád, tudnál erről mesélni egy kicsit?
Nem egy speciális tecnikai, inkább egy tartós technikáról, de ez titok, nem adhatom ki 😀

Talán az új snowboard cipődőről többet nyilatkozhatsz 😉 Nemrég kaptál egy fullos Nike Kaiju snowboard cipőt a Nike magyarországi képviseletétől. Mesélj milyen tapasztalataid voltak a cipővel eddig?
A Kaiju kemény, jól fogja a bokát, pont olyan keménységű, ahogy én szeretem. Nagyon szeretem, hogy sima fűzős, a gyorsfűző praktikus, de tapasztalataim szerint gyorsan tönkre tud menni. Ezt úgy meg tudom kötni, hogy nagyon nem old ki. Lassan büdösödik, ami szintén előny 🙂 Nekem a kék színű van, de még jobban tetszenek a többszínű változatok. Ami szokatlan volt, hogy két számmal nagyobbat kell hordanom, mint az utcai Nike cipőből.

Szigi most ebben a Nike Zoom Kaiju cipőben csúszik

És “sima” cipőkben mit szeretsz hordani? Kedvenc márka, modell?
Nincs kedvenc márkám, szívesen felveszek mindent, ami színes és jól néz ki. De van egy tökfekete Gravis és egy szürke Era cipőm is. Szeretem a bőrcipőket, tavaly volt egy barna félmagas szárú Nike SB cipőm, azt nagyon szerettem.

Valami hülyeség a cipőviselés terén?
Szokásom elveszteni a cipőimet szezon közben, legfőképp a papucsaimat. Télen is szívesebben utazok papucsban, mint cipőben és pakolás közben itt-ott elhagyom őket. Ahogy az alsógatyáimat is 🙂 Például, elhagytam egy Duffs cipőmet a dachsteini parkolóban, ottmaradt az autó mellett és mikor nem sokkal később észrevettem, hogy nincs nálam, visszamentem, de már nem volt ott.

Szigi cipői (az a színes Duffs nagyon ari 🙂 A híres utazós pacskerekhez katt 🙂

Szigi utazós papucsai (Mostantól ha a parkolóban papucsot találsz, neki szólj 🙂