Air Jordan 1 Phat a Jumpman23-tól

lehet tudni hogy hollesz kapható? (tökjó lenne ha valaki válaszolna)

Nem tudom, hogy miért, de teljesen odavagyok az ilyen csillogó és fényes szintetikus anyagokért, mint amilyen ennek a cipőnek kb. a bő felén van – igaz, a vakítóan hófehér bőr is igazán gyönyörű -, vagy amilyen pl. a Space Jam Dunk felsőrésze, illetve az álomszép Foamposite Air Force I. 😉 Kasha ez a fehér karbon hatású téma… 😛 A Skytop III-nál hasonló felsőrész-anyagokról beszéltem; ha hasonlóakkal is lenne gyártva, akkor úgy már szívesen felhúznám a víziló-lábaimra Mista Muska legújabban megálmodott vízióját… 😀

Gergő, lehúzásnak valójában jó nagy és undorító, borzalmas lehúzás az, ami a kereskedelemben (is) történik, és olyan iszonyatos árak vannak sok helyen, hogy a vér meghűl bennem… De ilyenkor én megpróbálok a kereskedők fejével is gondolkodni, ha hasonló dolgokon töröm a fejem – még ha nem is vagyok az, közöm sincs hozzá, mert abszolút vakon vagyok e téren, és fogalmam sincs ezekről a dolgokról. 😀 Egy brand különlegességének, minőségének – és alapvetően az egyediségnek – pedig ára van… Igen magas ára van, érthetően. A szállításnak, stb. szintén ára van, ezt be lehet látni, ha valaki veszi a fáradtságot, hogy a különböző költségeken gondolkodjon kicsit. Rengeteg árat találok már felháborítóan magasnak és irreálisnak, de valamennyire azért megértem a magyar kereskedők árait; nem értek velük egyet – sőt ellenzem, és temérdek árat sokallok, de azért próbálom őket megérteni, mert megélni és virágzó vállalkozást csak pénzből tudnak csinálni és fenntartani, fejleszteni, és pl. a kétségbeesett bociszemű nézéssel nem tudják kifizetni az üzletük bérleti díját vagy a villanyszámlát, miegymást, s még akkor hol a nyereség, amiért csinálják az egészet, amiért kockáztatnak, amiért dolgoznak, stb…? Érzékeny dolog ez… Huh, érdekes dolog így dilettánsként elmélkednem, ráadásul a kereskedelem ocsmány dolgait és igazságtalanságait egyedül megváltoztatni nem is tudom, ezért be is fejezem… 😀
Az oldschool pedig szerintem már jó ideje rendkívül trendi, szeretik, sőt imádják az emberek az ósulit. A retró virágzik – még mindig. Ezért is gyártják még mindig ezt a modellt – hiszen megéri nekik gyártani. Amíg lesznek, akik megvegyék az adott dolgot, addig gyártani is fogják azt; ha lecseng, és már nem hoz számukra elegendő bevételt, akkor befejezik, s egészen biztosan más jövedelmezőbb irány felé mozdulnak. Ha valami jó, illetve ha azt a bizonyos dolgot még rajongva szeretik is az emberek – és szerintem még mindig nagyon szeretik az Air Jordan modelleket -, akkor azon nem kell változtatni. Ha valami jó és bevált, akkor nem érdemes/nem kell azt piszkálni vagy bolygatni. Jobbá lehet tenni, de belebarmolni nem kell. A forma ugyan nem változott, ennek ellenére a világ (s ezáltal a technológiák) fejlődésével haladtak, ahogy ez látszik a felhasznált anyagokon, illetve azok minőségén is. A vállalkozások gazdasági érdeke, hogy olyan termékeik legyenek a piacon (legyen szó bármilyen termékről), amiket szeretnek az emberek, amiket szívesen vásárolnak, amelyek jók és megfelelnek az elvárásaiknak, amikkel elégedettek, mert a cégek a vásárlók igényeiből, illetve annak – legalább elégséges – kielégítéséből élnek. Ha valaki nem így vagy legalább hasonlóan gondolkodik, és nem az emberekért akar létezni, akkor az előbb-utóbb elbukik – legalábbis én így érzem. Úgy gondolom, hogy az átlagemberek tartják el a legtöbb céget, vállalatot. A hétköznapok hősei, azaz az utca emberei óriási vásárlóerőt jelentenek, megkérdőjelezhetetlen a gigantikus hatalmuk az életben, s ezt nagyon jó lenne észrevenniük is…! Az új pedig nem feltétlenül jelent jobbat meglátásom szerint. Én imádom pl. a Nike Shox-okat, eddig már volt nekem négy modell, és tényleg odavagyok értük. 🙂 Professzionális futócipőnek vannak eladva, de saját tapasztalatom és érzéseim szerint a Shox-ok szinte meghökkentő, különleges divatcipők, semmint futócipők. Kiváló minőségű, nagyon kényelmes és erős felépítésű, hosszú városi trappolásra – is – tökéletes divatcipők, de nagyok, nehezek futáshoz, és nem olyan jó bennük futni (vagy sprintelni a villamoshoz), mint egy Air Max-ben. Számomra a tökéletes futócipő egy Air Max – főleg a személyes kedvencem, a fantasztikus Air Max 90, illetve a BW -, de a Shox-ok még véletlenül sem veszik fel velük a versenyt (szerintem még egy átlag Air-rel sem) a futás kényelmi szempontjait figyelembe véve, hiába az új technológia és meglepő külső megjelenés. A technológiák fejlődése mellett tehát az emberek vágynak a régire, a megbízhatóra, az atomtutimegabiztosra, és ezen kívül úgy látom, hogy egyre jobban vágynak a természetre, a természetességre, s ennek biztosítására a technológiák folyamatos finomításának növekvő igényével, az oly meghatározó ósulis dolgokra alapozva; s itt nem csupán a cipőkre vagy a divatra gondolok, hanem pl. a növényvédelemre, a trágyázásra, a lakóparkok építésére, az élelmiszerekre, stb. Az elembertelenedett, rideg városi környezetből az emberek egyre jobban vágynak a természet közelségére, az általa nyújtott önfeledt örömökre és boldog pillanatokra, amelyek csak a természet oly lágy ölében lehetségesek. Az emberek alapvetően vágynak a jobb, az emberibb és élhetőbb dolgokra – minden téren! 🙂
Az ósulit – szerény meglátásom szerint – értékelni, tisztelni és becsülni kell! 😉
Tudni kell az alapokat (legalábbis érdemes), hogy mi hogyan és honnan kezdődött, hiszen onnan jutottunk idáig, így rengeteget tanulhatunk a régi dolgokból, s így jobban lehet fejlődni. 🙂
Sasoljátok meg a Style Wars című filmet! 😉 Meghatározó és alapvető film az életemben. Mióta csak az eszem tudom, azóta számomra az egyik legfontosabb az életben a STYLE. 🙂
Aki pedig a stílust egy kicsit is szereti, annak az életében a Style Wars alaptétel kell legyen. 🙂 Van benne egy mondat a film fő témájával kapcsolatosan, ami hatalmas igazság; kb. így hangzik: „Sosem láttam még, hogy egy felnőtt valaha ennyi energiát fektetett volna akármibe, amiért nem fizetnek, vagy kockáztatnia kell érte az életét, illetve megvan rá az esély, hogy lecsukják miatta.”. A graffiti és maga a style kitörölhetetlenül és mélységesen beleivódott a városi kultúrába, s annak alapvető része lett. Ha látok valamit az utcákon egy városban vagy városrészben, az sokat elárul nekem, számomra jellemzi az ott élő embereket és az ott uralkodó hangulatot. Bármennyire is ágálnak és lázadnak ellene az emberek, kétségtelen tény, hogy a merész kreatív elméknek köszönhetik mindazt, ami őket körülveszi, s amiket magukon viselnek. Szerintem a divat a városokban „van”, a divat alapvetően a városi stílus, a városok pedig utcákból állnak. Az utcákon lévő, látható, található dolgok pedig az arra fogékony emberek számára igencsak inspirálóak lehetnek. A divat az utcán „van”, ott „látható”, ott „tapasztalható meg”, ott „fogható fel” és „élhető át”, hiszen az emberek az utcákon mozognak a ruháikban, a cipőikben, a kiegészítőikben. Az életünk elég nagy szeletét az utcákon töltjük, ki így, ki úgy… De egy biztos, hogy aki él és mozogni képes, az utcákon megfordul, ezért szerintem az utca (s ezáltal az utca „viselete”, az ún. „street style”) egyre jobban részese lesz a divatnak – és az életnek -, beleivódik abba, egyre elfogadottabb lesz, hatása arra egyre nőni fog, s a divat magába szívja az utcai érzést. Úgy gondolom, hogy anno pl. Gabrielle Bonheur Chanel vagy Gianni Versace sem a kapáláshoz vagy a szőlőmetszéshez, esetleg az otthoni disznótorhoz álmodott meg és készített ruhákat az adott tevékenységek hatékonyabbá tételéhez, ahova bőven elég mondjuk egy kinyúlt, régi otthonka és egy mezőgazdasági tornacipő, azaz gumicsemma. A csirkéket nem érdekli, hogy egy gumiabroncsból és kötélből készült saruban vagy egy – maradjuk a témánál – extra limited edition Air Jordan-ben szórom eléjük a kukoricát, és a borsópucolásnál sem akar senki tetszeni a borsónak normál esetben… Akkor vajon hova valósították meg és hova szánták az álmaikat, vajon hol és kiknek akarták megmutatni a képzeletük szüleményét, s vajon hol akarták viszontlátni a kreálmányaikat, hogy aztán azt mondhassák magukban, igen, ez az ötlet tőlem származik…? A tervezők sem a cipőiket, sem pedig a ruháikat nem az otthonokba szánták, oda nem kell kiöltözni, szépnek és különlegesnek lenni, ha az ember egyedül van, a házakban vígan lehet mezítláb és meztelenül is lenni, és biztosan nem a kisszobába szánták, s nem az ágyba a takaró alá, egészen biztos nem a tűzhely mellé a konyhába, és nem is a nagymama ruhásszekrényébe, hanem nagy valószínűséggel az embereknek akarták megmutatni a megvalósult álmaikat, a szépségért, ahogyan ők azt látták. S itt ismét képbe jön az utca, illetve még egy másik bizonyos kis „utca” is, ahol szintén meg lehet mutatni, ki mire képes, ki mit hogyan lát, ahol láthatják, hogy tetszik-e az embereknek a víziójuk, melyek neve a sokak számára olyannyira áhított kifutó. Az a mini utca, az igazi kistestvére, ahol a világ „nagy dolgairól” döntenek, ahol megmutatni és hordani lehet a cipőket, a ruhákat, stb. Ah, az a végtelen és lehetőségekkel teli, óriási felvevőképességgel rendelkező és ihletet adó utca, ahonnan minden indult… s ahová ez a cipő készült. 🙂 A városok utcái, amiket annyira lehet szeretni… de szerintem tudjátok, hogy miről beszélek. 😉 Ííííí, de elszaladtam most… 😀
Nem vagyok szakértő, s nem tudom, hogy helyesen gondolkodom-e, és nem tudom, hogy később mit és hogyan fogok látni, de jelenleg ezeket érzem, ezek a mostani gondolataim és meglátásaim. 🙂 Mhhh, de jó volna sétálni egyet az oly különleges budapesti éjszakában… 😛

A mai nap tanulsága pedig: RESPEKT TO DA OL’SKOOL EMBA! 😉

Csocsi vegi! 🙂 Nagyon köszönöm az aftertraininget! 😉
Gyönyörű napot kíván nektek a Király Viziló! 😀

Miért lett betiltva ez a modell…? 🙂