Ujvári Bence interjú: Öltözködj bátran magadnak!

Benculi, avagy polgári nevén Ujvári Bence kétségkívül egy úttörője a magyar “streetwear kultúrának”. Outfitjeivel mindig tud valami újat mutatni és nem fél kifejezni önmagát az öltözködése által. A stílus amit képvisel szinte páratlan. Párjával Emmával tökéletes párost alkotnak és külön-külön is inspirálóak a szettjeik, nem hogy együtt. Amennyiben szeretnéd a a látótered bővíteni vagy csak imádod a különleges és egyedi szetteket, csapd le azt a TOVÁBB gombot és láss csodát 😀

Mikor kezdődött nálad ez az egész divattal/ „stílussal” kapcsolatos érdeklődés?

9-10 éves lehettem, amikor édesanyám egy turkálóban volt üzletvezető. Ő mindig követte a divatot, tehát kiskoromtól kezdve mindig tetszetős ruhákba öltöztetett – hozzáteszem nem drága darabokba! Igazán 16-17 éves korom körül kezdtem el érdeklődni az öltözködés iránt, addig nem is foglalkoztatott különösképp. Meg tudod saját kereset híján nem is tehettem volna meg, hogy drága cuccokban járjak.

Abban az időben kezdett el apum külföldi outletekbe járni és egyszer csak egy Nike boltban elkezdte nekem fotózgatni a cipőket, én pedig csak ámultam, hogy milyen potom árakért, miket lehet kapni. Gyakorlatilag a cipőkkel kezdődött a divat iránti érdeklődésem és utána vette kezdetét a ruházkodásom tudatos változtatása. Ez természetesen nem egyik napról a másikra történt, de erről kicsit később.

Mostanra kimondhatjuk, hogy kialakult az a stílus, ami ténylegesen TE vagy?

Határozottan IGEN! Én azt mondanám, olyan másfél éve van meg nálam, hogy kialakult az a stílusom, ami ténylegesen ÉN vagyok, azaz nem befolyásolnak már mások. Viszont mindenképp kiemelném Emma szerepét ebben a „stílusfejlődésben”. Mióta ismerjük egymást, folyamatosan formáltuk egymást e téren, de nem volt kényszeres megfelelés. Mondjuk, ha nekem nem tetszik egy nadrágja, attól ő még hordani fogja, mert neki tetszik és fordítva. Az megint más, hogyha egy ruhadarab előnytelen valamilyen okból – ebben az esetben megfogadjuk a másik tanácsát.

Couple goalz

Couple goalz

Vannak olyan személyek/dolgok, ahonnan inspirációt nyersz vagy teljesen magadtól öltözködsz?

Kezdetben az Instagramon kezdtem el olyan embereket bekövetni, akiknek tetszik az öltözködése vagy szimplán csak a képei egy olyan hangulatot sugallnak, amelyek egyeznek az én látásmódommal. Mára már ez ilyen ösztönössé vált nálam, mivel szinte folyamatosan jár az agyam, ahogy sétálok az utcán vagy böngészem a Pinterestet mondjuk.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy meglátok akár egy lakberendezős fotót és a fejemben már a képen látott színek elkezdenek a hasonló színű ruháimmal összeállni. De ha mondjuk vihar van, beugrik hogy vannak villámos cuccaim és így tovább. Szóval kimondhatjuk, hogy számomra ez már egy művészet és kihívás is magammal szemben, hogy miből mit tudok kihozni. Ennek az egésznek a lényege is nem arról szól, hogy mennyi pénzed van, hanem mit tudsz kihozni a ruhatáradból. Itt kezdődik a “stílus”.

"látok egy rajzot, beugrik hogy vannak graffitis cuccaim"

“látok egy rajzot, beugrik hogy vannak graffitis cuccaim”

A mindennapok során ér bármilyen attrocitás az öltözködésedel kapcsolatban? Megszólás az utcán, megbámulnak vagy akár megdicsérnek a mindennapokban?

Nem szeretek sztereotípiákat felhozni, de sajnos Magyarországon elég szűk látókörűek az emberek, ezáltal sokszor megszólnak. Az ilyen embereket viszont valahol csak sajnálni tudom, hogy ilyen kicsi az ingerküszöbük. Ami viszont nagyon érdekes, hogyha a környező országokban járok (Ausztria, Horvátország, Románia) ott ez egyáltalán nincs meg, sőt. Ezeken a helyeken már teljesen megszokott, hogy emberek odamennek a másikhoz és megdicsérik a szettjét, cipőjét vagy hasonlók.

Mindenkinek mást jelent a stílus, de értékelik egymásét. Magyarországon figyelhető meg ez a klasszikus szituáció, hogy mondjuk sétálok Emmával az utcán és látom hogy bökdösik egymást társaságok, sugdolóznak és hadd ne folytassam. A „buzizásról” meg csak annyit, hogy egyrészt a divatban ma már teljesen ez a „gender kérdés” teljesen megszűnt, a Nike sem véletlen adja ki az új cipőit fullos méretsorral (férfi-női). Mindenki el tudja dönteni, hogy neki mi fér bele és mi nem. Itthon egyébként csak külföldiektől láttam azt, hogy odajöttek hozzánk és megdicsérték a szettünket, kicsit dumáltunk utána és ennyi. Szerintem ennek teljesen természetesnek kellene lennie itthon is.

"bármit felveszek, amíg az összhatás kielégítő számomra"

“bármit felveszek, amíg az összhatás kielégítő számomra”

Természetes nem maradhat ki ez a standard kérdés, hogy melyik a kedvenc cipőd és miért? Van egyáltalán kedvenced? Top 3 esetleg?

Ez a rész esélytelen… nem tudnék egy rangsort sem felállítani. Én az az ember vagyok, aki olyan cipőket hord, ami mások szemében ronda. Ne értsd félre, én nem ezeket keresem csak meglátok valamit és megveszem, mert fel tudok hozzá öltözni. Tipikus iskolapéldája ennek az A Cold Wall x Nike kollab. Számomra ez egy műalkotás, indokolatlanul ott egy „doboz” a cipő sarkán és nem kell keresni a miértet, így tökéletes.

Sokan kérdezik tőlem azt is, hogy melyik a legkényelmesebb cipőm, mit ajánlok. Számomra a legeslegkényelmesebb cipő a már említett Nike Zoom Vomero 5. Nagyon sok cipőt próbáltam már életem során, de ennél kényelmesebb cipő nincsen számomra. Azt tudnám mondani, hogy nagyon sok cipő van, amik előnyt élveznek nálam. Ilyen például a Sean Wotherspoon Air Max 1 vagy mondjuk a Sacai-ból a zöld színállás.

De manapság például elragadott ez a „túracipő vonal” és rengeteg van, amikre vadászok. Ezeket nem azért nehéz megtalálni, mert elfogytak hanem mert olyan kicsi volt rá a kereslet, hogy ténylegesen kutatnod kell utánuk. Én azokat a cipőket szeretem kifejezetten, amiket nagyon jól lehet kombinálni, például az anyagok miatt vagy mert sok fűzőt adnak hozzá.

Pókember stílus újratöltve

Pókember stílus újratöltve

Mit ajánlanál azoknak, akik szeretnének hozzád hasonlóan saját maguknak öltözködni?

Az első és legfontosabb, hogy én mindig a pénztárcám vastagságával arányosan öltözködtem. Ne akarjunk olyan cuccokat magunkra aggatni, amit nem engedhetünk meg magunknak. Az úgyis lerí az emberről, ha többnek mutatja külsőre magát, mint ami.  Emellett pedig meg kell tanulni helyén kezelni az emberek véleményét és merni hordani azt, ami neked tetszik. Én például a mai napig rengeteget turkálózok, mivel fillérekből tudok nagyon jó szetteket összeállítani. Mára már szerencsére megtehetném az ellenkezőjét, de butaságnak tartom.

A turkálózás egy külön műfaj, mivel csak akkor szabad megindulni, ha van elegendős időd és türelmed, ezek nélkül nincs értelme. JA és nem úgy kell hozzáállni, hogy „mekkora fogásom lesz”, mert akkor inkább el se indulj. Sose azt nézem, hogy mi milyen márkájú, mekkorát villanthatok benne. Nekem az összhatás számít, hisz mit ér a több milliós szett, ha gagyi az összkép? Egy KRG után rámírt egy srác és mondta nekem milyen jó volt a szetten, majd megkérdezte hány millió forint volt. Jót mosolyogtam, majd mondtam neki, hogy az összes cuccom turkálós volt, tehát durván 5000 forintból volt meg az outfitem. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy ne másnak akarjunk megfelelni, hanem csak saját magunknak.

Összegzésem

Először is szeretném Benculinak megköszönni a lehetőséget. Számomra ő egy nagyon inspiráló személynek és a beszélgetésünk során sok érdekes és tanulságos dolgot mondott nekem. A stílus amit képvisel követendő, nem csak az öltözködés terén, hanem felfogásban is egyaránt. Amennyiben nem követed Instán, erre a linkre kattintva megteheted, nem fogsz csalódni.

Ha csak egyvalami marad meg az interjúból, akkor szerintem ez legyen az:

“Én mindig a pénztárcám vastagságával arányosan öltözködtem”

hegedsboti

Az átlaggal ellentétben, minden reggel boldogan megyek iskolába, hisz belebújhatok kedvenc lépőim egyikébe.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

×