Ebben a cikkben egy igazán különleges lépőről olvashattok. A Maison Margiela bebizonyította ezennel, hogy nincs olyan, hogy „eléggé szétszabdalva”. Ugyebár nem újdonság mostanra, hogy egy cipő olyan hatást kelt, mintha elemeire lett volna szétszedve, majd összefércelve. Ezt láthattuk Virgil Abloh-tól a Nike-val való kollab keretein belül…lerágott csont. Azonban ez az alkotás teljesen más szögből világítja meg ezt az irányzatot. Maradj velem, és mindenre választ kapsz a TOVÁBB után!
Röviden a márkáról
A Maison Margiela egy francia luxus divatház, melyet a belga származású úriember: Martin Margiela alapított 1988-ban. Egyrészt haute couture ruházatot készítenek, másrészt pedig ready-to-wear kollekcióik is vannak természetesen. Ismertető jegye talán, hogy dekonstruktív és avantgárd mintákkal dolgoznak a teljesség igénye nélkül, közel sem szokványos anyagok igénybe vételével. Nagyvonalakban ennyi lenne, ami alapismeret végett szükséges a jelenlegi termék „megértéséhez”
Előzetes érdekesség
Nem tudom ki és mennyire van képben azzal, hogy miért is ennyire kedveltek ezek az „elemeire szedett” termékek. Gondolnátok, hogy a szokásos „hype” szöveg van a háttérben, de ez téves. Pontosabban nem a teljes igazság:) Bizonyított tény, hogy az embereknek szüksége van az ún.: tökéletlenségre-kvázi nem tökéletesre- Gondoljatok csak bele, mennyire elterjedtek manapság a látszólag „hibás”, „elhasznált” termékek, mint pl.: díszítőelemek stb…
Csak, mint érdekességet jegyeztem meg 🙂
A tökéletlenség manifesztációja
Hol is kezdjem… Besorolását tekintve SNEAKER plecsni illeti, ám ezt mindenki maga dönti el, minek hívja ezt a gyönyört. A lényege alapvetően, hogy minden egyes elem más és más stílusú lépőről származik, és ezek az apró részek teszik ki a végterméket.
-sokrétű, mint a szókincs-
Talp
Érdemben a talpról nem sokmindent lehet elmondani. Engem struktúráját tekintve egy „átlagos amerikai fater edzőcipő” talpára emlékeztet – tudjátok aki min. 110 kg, bajszos, napfolt a feje búbján és a kezeslábashoz felveszi a Nike trainert a BBQ partyra. Még hozzátenném, hogy a fehér festés leginkább arra emlékeztet, amikor dekorfilccel lekenik a BOOST-ot és egy hét után elkezd töredezni.
Felsőrész
Kezdjük a sarokrésznél: mint látható, a sarok és a felsőrész a (látszólagos) duct tape és a folyékony ragasztó tartja össze…de legfőképp a szentlélek. Nekem személy szerint kifejezetten tetszik az a piros, mondhatni design-elem, mely azzal a fehér, hálós résszel egy az egyben a „hollywood-alsó” edzőcipő minőségre emlékeztet.
Térjünk át a tényleges felsőhöz: nekem, ami leginkább szemetszúrt és nagyon impresszív, az a fekete szigszalag, mely közvetlen a középtalp mentén húzódik az orr felé.
Orr és fűzők
Úgy véltem ildomosnak, hogy az orr és a „fűzős rész” külön bekezdést kapjon, hisz megérnek egy misét, akárcsak Párizs 🙂 Az orr anyaga első ránézésre bőr, talán műbőr, olyasféle, mint a hajdani deszkás cipőké. Na de mi a helyzet a fűzőkkel és a nyelv körüli résszel? Röviden ‘s tömören: finom volt az alma 😀 Viccet félretéve: egyszerre két fűző van, mivel a fehér színű csak körülöleli a nyelvet és a rájuk kötött „csomók” lyukat biztosítanak a fekete színűnek.
-nehezebb értelmezni, mint a matekpéldát-
Korábban említettem volt a dekonstrukciót, mint alapelvet. Ez hatványozottan visszaköszön, hiszen az ember keresve sem találja meg a szimmetriát, akár a logikát. De ebben rejlik a varázsa, aki értékeli, ezért értékeli 🙂
Ragasztó
Gondolom azt mondanom sem kell, hisz szemmel látható, hogy a lépőn központi szerepet játszik a folyékony ragasztó. Fent szintén említettem volt a szokatlan anyagok és dizájn elemek használatát. A cipő majd’ minden területén megjelenik a ragasztó: fűzőkön, két oldalt a talp felett végig fedi az anyagot, gyakorlatilag tényleg mindenhol.
-szépsége a részletekben rejlik-
Konklúzió
Hogy őszinte legyek, nem olyan egyszerű mondatokba foglalni a gondolataim, főleg nem mindenre kitérve, hisz megannyi részletet rejt, melyekben elvész a tekintet. Véleményem szerint ez egy remekmű. Teljes pontossággal meg nem mondom, milyen cipellők ihlették, de ebben tényleg minden van, mint a párizsiban. A futócipőtől kezdve a teremcipőig bezárólag. Ennek fejében az anyaghasználatról sem lehet könnyen szót ejteni. Kicsit olyan, mint a töri könyves ábrák: minden van rajta, de semmit nem értesz belőle. Ellenben ezt a produktumot értékeli is az ember 😀
A release date már majd’ fél éve volt, ezen okból kifolyólag a beszerzése se nem egyszerű, se nem pénztárcabarát. Én személy szerint nem találtam oldalt, ahol elérhető lenne, leszámítva a fekete változatát, amibe Farfetch-en botlottam bele.
Jó beszerzést, a következő cikkig pacsi mindenkinek 😉
