Én így láttam Nápolyt: úti- és sneakerbeszámoló

Április végén Nápolyban jártunk. Még sosem voltam Dél-Olaszországban és nagyon megfogott ez az emberekből áradó energia, ami áthatja és feldobja az amúgy tényleg eléggé lepukkant várost. Nápolyi útibeszámolóm első felében a városról, a látnivalókról és az élményekről szól, a második része pedig a helyi stílus és sneaker helyzetről, mind a kettőt érdemes elolvasni…!

Nápoly és a Vezúv

Nápoly és a Vezúv

Nápoly: nagyváros méretű kisváros

Nápolyt faltól-falig belakták az itt élők, gyakorlatilag mindenütt ruhák száradnak. A történelmi belvárosban is a legnagyobb lelki nyugalommal teregetnek ki mindent az erkélyekről és az ablakokból. Otthoni hasonlattal: mintha például a budapesti Nagykörút vagy Nyugati tér összes ablakában frissen mosott színes, ágyneműhuzatot és gatyákat lengetne a szél…

Nápoly: egy nagy fregoli a város

Nápoly: egy nagy fregoli a város

Via Toledo - a fő bevásárlóutca

Via Toledo – a fő bevásárlóutca

Utcai szentély és ...meglepetés... száradó ruhák

Utcai szentély és …meglepetés… száradó ruhák

Mindenütt sok kis üzlet van: hentes, pék, halas, zöldséges és láthatólag piacon is szeretnek vásárolni. Az itteniek tényleg használják a várost, például a díszes templomok előtti tereken folyamatosan gyerekek fociznak. Két-két pulcsi kapunak, egy labda és kezdődhet a játék (itt minden cipő focicipő is egyben 🙂 A nyolcvanas években a Napoli-t erősítő Diego Maradona-kultusznak mi inkább már csak a szuvenírboltokban láttuk a nyomát, de a foci iránti szerelem szemmel láthatóan töretlen a városban.

Minden tér focipálya, minden cipő focicipő :)

Minden tér focipálya, minden cipő focicipő 🙂

Éjjel-nappal mindenfelé emberek kisebb-nagyobb csoportja álldogál vagy üldögél: cigiznek, kávéznak és legfőképp: kézzel beszélnek. Természetesen én is ismertem a közhelyet, hogy a déli olaszoknál az a beszélgetés, hogy hangosan mutogatva kiabálnak egymással, de lenyűgöző látni, hogy TÉNYLEG. A gyászjelentések akkorák mint egy buliplakát és ugyanúgy tele van velük ragasztva minden fal.

Buliplakát méretű gyászjelentések Nápoly falain

Buliplakát méretű gyászjelentések Nápoly falain

A város inkább a férfiak játszótere: egymást érik a sportfogadó irodák, a robogógarázsok, a borbélyüzletek, a kávézók és a pizzériák.

És amik még egymást érik azok sajnos a szeméthalmok: Nápoly a legkoszosabb, leglepukkantabb, leginkább összefirkált nagyváros, amit valaha is láttam. Turistaként elfogadtam a város egyik érdekes tulajdonságaként, de tisztaságmániásként hosszabb távon tuti nem tudnám elviselni.

Nápoly nappal

Nápoly nappal

Bár nappal is sokan vannak az utcán, éjszaka a belvárosban szó szerint tömegek vannak az utcákon és a tereken. És mindenki olaszul beszél, itt nem angol legénybúcsúsok adják a tömeg gerincét 🙂

Nápoly éjjel

Nápoly éjjel

Parla inglese?

Apropó: angol. Itt még azt is olaszul kell megkérdezni, hogy beszélnek-e angolul (Parla inglese?)  Amire általában olaszul érkezik a válasz is. Ezek sorrendben gyakoriság szerint:
1) No. És utána elkezd lendületesen magyarázni olaszul 🙂
2) Ijedt tekintet kíséretében: Un po’. Ez azt jelenti “egy kicsit”, de ez gyakorlatilag hazugság, mert utána már a legalapvetőbb angol nyelvű kérdéseket sem értik, és válaszolni sem tudnak angolul 😀
3) Si. Ezt az ‘igen’-t fogod a legritkábban hallani, és még ez sem garancia arra, hogy megértik mit akarsz vagy értelmes választ kapsz 🙂

Eljutni A-ból B-be (és túlélni)

Nápolyban a közlekedés totálisan kaotikus. A belvárosban nagyon sok a középkorból itt maradt kis sikátor, ahol alig fér el egy autó (vagy egy gyalogost kikerülő robogót kikerülő autó), de a szélesebb külvárosi utakon sem sokkal jobb a helyzet. Három mondatban tudnám összefoglalni a szabályokat: “Nem sáv van, hanem hely. Ha van helyed: mész. Ha nincs helyed: dudálsz.” Amúgy a nápolyiak a dudát használják mindenre, de ezt hiba lenne felróni nekik – az körülbelül olyan lenne, mintha a budapestiekre megjegyeznénk, hogy túl sokat indexelnek 😀

Nápolyi közlekedés

Nápolyi közlekedés

Nápoly természetesen a robogók városa. Néhány utcánként van egy garázs méretű földszinti helyiség, ahol fiatal, szakállas nápolyiak robogókat néznek-szerelnek-brummogtatnak, de láttunk anyát is három gyerekkel egy robogón.  Az egész városban csak elvétve láttam biciklist, de amilyen az utak minősége és közledési morál (vagy inkább mortal) nem csodálkozom.

Ami a gyalogos közlekedést illeti, van néhány zebra meg lámpa mutatóba, de teljesen feleslegesen, mert a zebránál sem adnak elsőbbséget az autók. Szóval az itteniek ott és akkor mennek át az úton, amikor éppen kell. Magamat tapasztalt tilosban/pirosban úton átszaladónak tartom, de az itteniekhez képest kispályás vagyok (bár itt sokat fejlődtem, miután rájöttem a főszabályra: annak van elsőbbsége, aki határozottabb 🙂

Robogó garázsműhely minden mennyiségben

Robogó garázsműhely minden mennyiségben

A “kötelezők”

Ókori emlékek

Mivel nagy rajongója vagyok az ókori Római Birodalomnak, ezért a programok közül nem maradhatott ki a Museo Archelogico Nazionale, ahol a legtöbb római kori emléket őrzik. Látványos szobrok és világhíres mozaikok, a Vezúv által elpusztított Pompei és Herculaneum városában feltárt tárgyai mind-mind itt vannak kiállítva. Aztán maga a két város, melyek alapján tényleg fogalmat lehetett alkotni milyen volt egy ókori itáliai város.

A híres Alexandros mozaik

A híres Alexandros mozaik

Megfáradt blogger szomját oltja Pompeii egyik ókori kútjánál

Megfáradt blogger szomját oltja Pompeii egyik ókori kútjánál

Templomok minden mennyiségben

Nagyon sok szép templom van, általában barokkosan túldíszítettek. A barokk stílus jegyében a szobrok és a freskók minden esetben nagyon mozgalmasak, mindenkinél tombolnak az érzelmek, még a szentek is grimaszolnak, mutogatnak, szinte kimozdulnak a freskókról, domborművekről. Olyanok, mintha egy középkori szappanoperát néznél 🙂 Érdemes őket közelebbről szemügyre venni!

Kupola freskó Nápolyban

Kupola freskó Nápolyban

A Vezúv

És persze itt a – most éppen csendes – gyilkos. A Vezúv egyértelműen uralja a nápolyi látképet, mindenhonnan látni a város és az öböl fölé magasodó vulkánt. Mondogatják, hogy most már lassan időszerű, hogy kitörjön, de ez holnap és száz év múlva egyaránt megtörténhet. Emiatt a nápolyiak nem is aggódják magukat halálra. Az utolsó kitörés a II. világháború idején volt, és a hegyet ismét fák borítják, szóval most elég ártatlannak tűnik. De abban egyetértenek a tudósok, hogy egyszer meg fog történik. És akkor a Scavi di Pompei és a Scavi di Ercolano mellett a Scavi di Napoli romvárosának ásatásait is megnézhetik majd a jövő turistái…

Nápoly a Vezúvról

Nápoly a Vezúvról – nincs túl messze…

A Vezúv krátere

A Vezúv krátere

Az emberek: stílus tetőtől talpig

Az olasz városokban egyszerre van jelen az elegancia és a ‘suttyó’ irány, de az tuti, hogy stílusa mindenkinek van 🙂

A dél-olasz srácok szettjének összhatása amúgy inkább ez a “telepi” vagy “suttyó” (ittenül: scugnizzi), de még ez is össze van rakva és jól áll nekik. A fekete-fehér színkombó mindenek felett áll, esetleg egy kis piros kiegészítésnek. Sapkát szinte senki sem hord, a hajak és a szakállak nagyon rendben vannak tartva (minden sarkon fodrász/borbély).

Nápolyi srácok

Általában márkás sneakerekben vannak, de ritkaságok nem különösebben jöttek szembe. Az adidas itt is hódít, sok volt az egyszerű fehér (vagy egykor fehér) Stan Smith és a Superstar, és a Nike klasszikusok sem maradtak le: a pipás márkából Air Max, Air Force Low/High, Huarache és Cortez cipőt láttam a leggyakrabban lábon, illetve meglepően sok fekete Vans Sk8-Hi jött szembe. A helyi fufu-kultúra egészen egyedi, de erről majd később 🙂

A sneaker boltokban megerősítették, hogy a fent említett cipőket viszik a legjobban. Azt is elmondták, hogy még az NMD-ket szeretik még (hol nem? 🙂 és a Jordaneket (ami érdekes, mert Jordant lábon szinte egyáltalán nem láttam a városban…

A szakadt gatya itt is nagyon megy: az én csak térdben és csíkokban megszaggatott fekete skinny farmerem még a visszafogottak közé tartozott: egyáltalán nem volt ritka a bokától combig kiszakított farmer, vagy amin már több volt a lyuk, mint a nadrág (mondjuk ők lehet csak elbaszódtak a robogóval 😀 A melegítő itt nem kopott ki a szettekből, a pamutnaci mellett sokan háromcsíkosban tolják.

A legtöbb jó sneakert lábon általában a vasárnapi korzózás alkalmával lehetett látni (ez itt tényleg a hét fénypontja, mindenki az utcán flangál), és persze sneaker üzletekben is szétnéztem 🙂

Sneaker shopping @ Napoli

A nagyobb sneaker üzletek nagyobb részben a bevásárlóutca, a Via Toledon és környékén vannak, illetve a Piazza Garibaldin található főpályaudvarhoz kapcsolódó üzletsoron is van néhány “lakossági használatra” szánt sneaker üzlet: például van egy kis Foot Locker és egy nagyobb AW Lab üzlet (ez egy egészen sok spanyolországi és olaszországi üzlettel rendelkező mainstream sneaker üzletlánc). Ezekben azokat az “alapmodelleket” lehet megkapni, amikből bőven látni az utcán.

AW Lab a nápolyi Főpályaudvarnál

AW Lab a nápolyi Főpályaudvarnál

A pályaudvar környékén lévő kis butikokban és a szerte városban is nagyon sok a no name és hamis cipőket árusító üzlet, de ezeket elég könnyű kiszúrni és elkerülni.

Urban Jungle

Ami egy kicsit egyedibb sneaker téren, az az Urban Jungle a legnagyobb helyi hálózat nekik több üzletük is van, a via Toledo alsó felén két üzletük is van. Teljesen jó, friss választékkal rendelkeznek, de az is látszik, hogy nem a kimondott ritkaságokra mennek rá. Nike Huarache-ból és adidas Tubular Shadowból nagyon sokfélét láttam, NMD-ből még néhány OG és Tricolor is figyelt a polcokon. Az árak a megszokott színvonalon mozognak.

Urban Jungle @ Napoli

Urban Jungle @ Napoli

21 Shore

Ez szintén a Via Toledon található. Látszik, hogy ebben az üzletben inkább a ‘gourmand’ sneaker rajongók igényeit igyekeznek kielégíteni: leginkább retro futócipő sziluetteket láttunk: Karhu, Saucony, Diadora és Happy Socks, illetve designos hátizsákok voltak a polcokon.

21 Shore @ Napoli

21 Shore @ Napoli

Deszkás cipők – deszkások nélkül

Nagyon népszerű a (szigorúan fekete) Vans Sk8-Hi és az Old Skool, fiúk-lányok hordják – itt egy olaszos csavarral ehhez a cipőhöz is pinrollozzák a nadrágot 🙂 Tehát döntő részben itt sem gördeszkások hordják a deszkás cipőket – annyira nem, hogy konkrétan egy deszkással sem találkoztam a városban (a Trasher pulcsi népszerű, de a deck hiányzott a viselőik alól 😉 Amúgy a kevés rider annyira nem meglepő, mert a belvárosi utcák nagy kockakövekkel vannak burkolva, de a külvárosi aszfaltutak és járdák is nagyon rossz minőségűek, és a spotok sem hemzsegnek –  gördeszkás szemmel Nápoly egy rémálom 😀

Deszkás bolt Nápolyban - ridereket nem láttam :D

Deszkás bolt Nápolyban – ridereket nem láttam 😀

Designer sneakerek

Olaszország eléggé ott van a designer sneakerek témájában, Nápolyban például a Deliberti üzleteiben lehet bevásárolni. Ezekből van több is Nápoly jobban szituált részén (Vomero és az északnyugati tengerparti sáv), ha több száz eurót szeretnél költeni designer sneakerre, akkor erre vedd az irányt, de webshopjuk is van.

Egy kis helyi fufuológia

Ahogy fentebb is említettem Nápolyban egészen érdekes irányt vett a fufu-kultúra. Itt alapvetően a mainstream sneakerek a kedveltek, abból viszont eredetit hordanak általában, alig-alig láttam például hamis Yeezy 350-et, amit Magyarországon ugye nem kell nagyítóval keresni…

Viszont előszeretettel hordanak fufu designer sneakert, és a Yeezy 950 Crepe replikák is népszerűek. Egy random üzlet kirakata előtt elhaladva véletlenül az is kiderült, honnan szerzik be az árut: itt nem szorgos kínaiaktól rendelik be a fufut, hanem az olasz cipőkészítési hagyományokat folytatva, helyben varrják egészen korrekt alapanyagok felhasználásával (azaz Made in Italy :), Ráadásul nem teljesen szolgaian másolva, hanem kicsit újra is gondolva… ilyen “márka” például a Markos, aminek szintén a Via Toledon van üzlete, mint a nagy márkáknak, és ahol büszkeséggel mutatják körbe az érdeklődőnek a hype helyi verzióját 🙂

Fufu di Napoli :D

Fufu di Napoli 😀

Érdemes elmenni Nápolyba?

Az én válaszom erre abszolút igen. Egy lüktető, tényleg élő, érdekes város, sok érdekességgel, egy csomó kézzelfogható emlékkel az antik korból. Aztán persze ott a Vezúv, amire érdemes felmászni. Repül oda fapados, a reptér közel van a városhoz (közelebb, mint Ferihegy) a szállások elfogadható áron vannak. A közbiztonság okés, bár voltak olyan sikátorok és környékek, ahonnan imádkoztunk, hogy a telefonunkkal együtt sikerüljön kijönni. Amúgy inkább csak maguk a helyek voltak lepukkantak, egy rossz szót nem szólt hozzánk senki sem. Tengerparti strandoláshoz nem ajánlható és az biztos, hogy nem itt a legerősebb a sneaker kultúra 🙂

gergő

A cipőimet - bár már nagyon sok van - nem gyűjtöm, hanem hordom :)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

×