A Sole DXB sneaker fesztivál egyik legnagyobb meglepetése számomra az volt, hogy pont az Arab-félszigeten adódott a lehetőség, hogy a new yorki sneaker kultúra felemelkedésének egyik szemtanúja és krónikása, Bobbito Garcia segítségével belemerülhessek a Nagy Alma 70-es és 80-as évekbeli történelmébe, amikor az edzőcipőkből sneakerek, a kosarasokból pedig sztárok lettek. Ahogy az interjúnk sokán a személyes sztorikból kibontakozott az akkori New York és a fiatalok élete, a szemem előtt a régi amerikai filmek retro „Instagram-filter színű” jelenetei pörögtek le, olyan volt mint egy időutazás. Tekerd vissza te is az időgépet az 1960-as évekig és olvasd el interjúnk első részét a sneaker kultúra felemelkedéséről a tovább után!
Bobbito Garcia
Először is szeretném pár szóban bemutatni interjúalanyomat: Robert ‘Bobbito’ Garcia 1966-ban született New York City-ben: Utcai kosárlabda játékos majd edző, DJ, szerző, sneakerhead. Szem és fültanúja volt a new yorki sneaker kultúra szárba szökkenésének, ő írta a Where’d You Get Those?: New York City’s Sneaker Culture 1960-1987 című könyvet, közreműködőként részt vett az Out of The Box limited sneakerekről szóló könyv szerkesztésében. Szerepelt a Just for Kicks sneaker dokumentumfilmben, illetve ő volt a házigazdája az ESPN It’s the Shoes fimjében, ahol celebek meséltek snekaer kollekciójukról. 2007-ben a limitált ‘Winter Pack’ kollekció részeként ő is tervezett egy AF1 színállást, ez a volt a „Beef ‘n Brooccoli”.
A sneaker kultúra előtt
A kosárlabda és általában a sportcipők az 50-es évekig csak a funkcióról és teljesítményről szóltak, és erről az elnevezések is árulkodnak: addig a sneakereket ’gym shoe’-nak, ’tennis shoe’-nak, azaz torna- vagy teniszcipőnek hívták.
Az 50-es évek volt a fordulópont, az Egyesült Államokban ekkor terjedt el a ’casual’ azaz a laza és komfortos utcai viselet. És ehhez a sportcipők nagyon szól passzoltak, hiszen kényelmesek voltak. A 60-as években a Chuck Taylor volt népszerű, a hatvanas évek végén pedig a Pro Keds lett menő New Yorkban.
70-es évek: a KOSÁRLABDA MEGTEREMTI A SNEAKER KULTÚRÁT
Bobbito szerint a hetvenes éveknek az volt a szépsége, hogy egyre több márka, a Converse, Nike, Puma, adidas, Pony, Pro Keds kezdett el teljesítményre kihegyezett kosárcipőket gyártani.
A sneaker kultúra felvirágzását pedig egyértelműen a kosárlabdának köszönhette: a hatvanas és hetvenes években New Yorkban valóságos robbanás történt a játékban. A világ akkori legjobb játékosai ott játszottak a harlemi szabadtéri kosárpályákon (az egyik ilyen legendás hely a Rucker Park volt), a srácok ott tülkedtek a pályák körül, vagy a kerítésen és a fák ágain lógtak.
A legmenőbb arcok abban az időkben a kosarasok voltak, amit ők viseltek, az volt „A Menő”, beleértve persze a kosárcipőt. Harlemnek abban az időben különösen nagy befolyása volt az amerikai utcai divatra, így a kosaras stílus rohamosan terjedni kezdett,a hip-hoppal együtt. New York ekkor alapozta meg vezető szerepét a sneaker kultúrában.
80-as évek: a SNEAKER KULTÚRA FELÍVELÉSE
Bobbito elmesélte, hogy az első kosaras cipője egy Nike Franchise volt – még most is van neki egy pár belőle. Ezt a modellt a Nike 1979 és 81 között forgalmazta, ő ekkortájt volt elsős a középiskolában. 13 évesen már dolgozott, és egy Franchise volt az első cipője, amit nem egyik bátyjától örökölt, és nem kellett több zoknival hordania, hogy jó legyen 🙂
Egy ilyen cipőnek akkoriban üzenete volt: ha mentél New York utcáin és valakin szintén ez volt, akkor tudhattad, hogy az a srác is kosaras arc.” Ez ma már nem így van, hiszen a kosárcipők többségét nem kosarasok viselik…
A Nike Air Force One
A kosárlabda mindig is a szíve-lelke volt a Nike márkának. Bobbito szerint ha megnézzük a korai Blazer, a Franchise vagy Dynasty modelleket, ezek mind az Air Force One irányába mutatnak. Ez a modell teljesen új fejezetet nyitott a kosárcipők történetében és egyben a sneaker kultúrában is. Az AF1-ek letisztultak, menők és nagyon frissek voltak – ahogy Bobbito „eredetiben” mondta: ’Sleek, clean and looking fresh’ 😀
Számukra forradalmi (és akkoriban kicsit hihetetlen) újítás a Nike Air Force One légbetétje, hiszen betonon-aszfalton játszottak, és az Air betét segítette őket, hogy jobb játékossá váljanak. Bobbito-nak az AF1 volt az első cipője, amihez mindössze egy zoknit viselt, korábban 3-5 párat is egymásra húzott a játékhoz – ez volt az ütődéscsillapítás.
Az utcai kosarasok az Air Force One tették le a voksukat, a hip-hop videoklipekben a rapperek is ilyen cipőben feszítettek. A modellnek nem készült reklámkampány, nem voltak promóciók és enélkül is futótűzként terjedt és 25 éven keresztül top eladásokat produkált, mert az „utca” kiállt mellette.
Az Air Force 1 teljes sztoriját itt olvashatod el.
Kemény világ Brooklynban
Bobbito mosolyogva idézte fel, hogy manapság már nem szokatlan, hogy egy sneaker conon a fiatal, tizenéves kölykök kiabálnak feltartva egy pár Jordan cipőt, hogy ennyiért meg annyiért adom! Egy ilyen szituban a 80-as években valószínűleg kaptak volna egy pofont, aztán elvették volna tőlük a cipőt.
Akkoriban volt 9 meg 15-16 dollárért is sneaker, de nem szabad elfelejteni, hogy New York ekkor válságövezet volt, a város konkrétan csődben volt.
Bobbito a nyolcvanas években Brooklynban élt, kétszer is meg kellett gondolnia, hogy milyen cipőt vesz fel. Fontos volt, hogy a sneakere cool legyen és látsszon, hogy ő egy kosaras, de nem lehetett túl friss és „kívánatos”. Persze manapság is is megesik, hogy valakinek leszedik a lábáról a cipőt, de akkoriban ez egyáltalán nem volt kivételes esemény…
Ha kiléptél a boltból a vadiúj szerzeményeddel, és sikerült felszállni a metróra anélkül, hogy bajba kerültél volna egyik-másik rosszabb hírű környéken az már ‘Mission Accomplished’ volt 🙂 Akkoriban nem ártott taktikázni, hogy milyen környéken melyik cipődben jelenhettél meg, és hol nem volt tanácsos, hacsak nem akartál mezítláb hazasétálni.
Szükségből divat: az első sneaker trendek
A Brooklynban, Harlemben élő emberek tehát folyamatosan le voltak égve és kreatívaknak kellett lennük. De a szükségből divatot kovácsoltak, így indultak el az első sneaker trendek.
Az első ilyen a vastag fűzők (fat laces) voltak. A sneakerek mögött akkoriban még nem volt olyan technológiai háttér, mint manapság. A legkorábbi trend az volt, hogy rengeteg zoknit viseltek. Bobbitonak volt olyan barátja is, aki 7-8 párat is viselt – ez volt a korabeli párnázás és ütődéscsillapítás 🙂 3-4 pár zoknit húzni a kosarazáshoz teljesen szokványos volt. Ehhez viszont szorosra kellett húzni a cipőfűzőt, hogy tartson, viszont egy kosárcipő laza stílusához nem passzolt ez az agyonhúzott stiló, ekkor jöttek be a vastag fűzők (fat laces). Először vasalták a fűzőket, majd szalagokat vettek kézimunkaboltokban és azt használták – ez volt az első egyedi dolog, ami a sneaker kultúrához kapcsolódik – addig csak úgy simán viselték a cipőket 🙂 Ez hamar átterjedt más cipőkre is: manapság az adidas Superstar vagy Puma Clyde, ami az eszünkbe villan, ha fat laces-re gondolunk.
Volt még egy ilyen érdekesség, a cipők állandó tisztogatása. Ha 16 dollárt fizettél egy cipőért, akkor annyi ideig akartad hordani (és annyi ideig akartad, hogy szép legyen), ameddig csak lehetséges. Voltak srácok, akiknek mindig ott volt egy fogkefe a zsebében vagy a füle mögé tűzve, hogy azonnal orvosolják, ha koszolódási incidens történt 🙂
A fűző nélkül hordott ‘felon sneakers’ már inkább a zenéhez, a hiphophoz kötődik (főleg, hogy cipőfűző nélkül nehéz lenne kosarazni 🙂 Itt a börtönökben kötelező szabályt vitték az utcára srácok, hiszen a rácsok mögött nem lehetett viselni a fűzőket a cipőben. Ez már inkább a Run DMC és az adidas sztorija 🙂
A következő rész tartalmából
A következő részben Jordan és a signature sneakerek felemelkedéséről lesz szó, valamint hogyan és mikor lett a sneaker kultúra azzá, amit ma ismerünk.