Mi a sztori az Air Max Zero mögött?
Nem csináltunk rövidebb vagy hosszabb kutatásokat, nem görcsöltünk rá a dologra, csak jött egy szimpla, ám kézenfekvő ötlet, miszerint miért ne tervezhetnénk egy új, izgalmas futócipőt, amivel megmutathatjuk a világnak hogy mi is a Nike Air valójában.
Emlékszem, azon gondolkodtam hogy létrehoztuk ezeket az új, innovatív légpárnákat, mégsem mutattuk meg és magyaráztuk el őket az embereknek. Úgy éreztem, hogy nem csak a technológiát, hanem egy egész csomagot kell eléjük tárnunk, amivel tényleg megragadhatjuk őket.
Az első rajzoknál természetesen még külön foglalkoztunk a légtalppal, a közép és felsőrésszel, a végén mégis nyilvánvalóvá vált, egy komplex, új cipőt akartunk létrehozni, ami nem csak máshogy néz ki, de máshogyan is érzi benne magát az ember.
Az interjú a Tovább után folytatódik!
Tinker Hatfield
Gyakran hallani hogy a Georges Pompidou Center volt a hely ahol a látható Air betét gondolata megszületett benned. Valós ez az információ? Vagy esetleg már korábban is gondolkodtál az Air Max Zero külsején?
Annak idején sokat jártam a világot, és mint építész, rengeteg inspirációt merítettem. Emlékszem, Párizsba is azért utaztam, hogy megnézzek pár épületet, a Pompidou Center is köztük volt. Akkoriban rendkívül ellentmondásosnak számított, rengeteg ember gondolta túl absztraktnak, hiszen az épület lényegében ki lett fordítva, a hatalmas üvegfelületek mindent láthatóvá tettek.
Tervezőként gyakran kutakodtam olyan példák után ahol az emberek vállalták a kockázatot és bele mertek vágni valami teljesen új dologba. Esetünkben adott volt egy olyan technológia amivel korábban senki sem próbálkozott, és megvolt rá az esélyünk hogy létrehozzunk egy olyan cipőt ami formabontó lehetett.
Valahogy így kezdődött. Láttam az épületet mielőtt láttam magam előtt a cipőt, szóval valamennyi ihletet biztosan nyertem a dologból. Viszont kellett hozzá a Nike technológia, hogyha a technikusaink nem dolgozzák ki ezt a nagyobb, vastagabb légbetétet, nagy valószínűséggel el sem gondolkodunk azon, hogy kivágjunk az oldalrészből. így született tehát az alapgondolat, a Pompodou Center és a nagyobb légpárnák hatására.
Mi járt a fejedben amikor elkészítetted az első szkeccseid a látható Air betéttel?
Eltekintve a látható betéttől, alapvetően arra törekedtem, hogy a cipő minimalista, letisztult felsőrészt kapjon. Sok időt töltöttem ezzel, hiszen egy jó szabású, anatómiailag is megfelelő alap mindenképpen szükséges egy jó futócipőhöz.
Jó pár dolgot merítettem a Sock Racer-ből, hiszen ott se fűző, se nyelv rész nem volt, mégis megfelelő stabilitást kellett biztosítanunk a talpazat számára. Ezt az oldalirányzott stabilitást tartottam szem előtt az első Air Max tervezésekor is, természetesen itt bele kellett kalkulálnom a nagyobb fizikai igénybevételt, akár egy séta akár egy erdei futás közben is helyt kellett állni a cipőnek.
Egy másik fontos megközelítés volt a sarokrészi stabilitás, itt a klasszikus szandál megoldásból merítettem, fontos volt az egyszerű mégis nagyszerű megközelítése a dolognak.
A cipő és a tervező
Miért nem debütált akkor az Air Max Zero amikor eredetileg megtervezted?
Ez a cipő sok szempontból meghaladta a korát. Nem csak külsőben, hanem anyaghasználatban és technológiailag egyaránt. Dióhélyban: nem volt elég széles technikai paletta ahhoz hogy megalkothassuk.
Az eredeti Air Max Zero terveid újraértelmezésre kerülnek most márciusban, milyen benyomásaid vannak erről?
Imádom. Ötvözi a régi elképzeléseimet az új technológiával és anyaghasználattal, ez az egyetlen módja annak ahogyan ez a cipő létrejöhetett. Ha ma kellett volna nekikezdenem a tervezésnek én is ezekhez az anyagokhoz nyúltam volna.
Ugyanakkor úgy gondolom, jó dolog ha valami megihleti az embert, mégsem szabad teljes egészében lemásolni. Évtizedek óta tervezek épületeket, otthonokat, sokszor merítettem is néhány régebbi tervezésről, mégis azokat mindig megbolondítottam néhány új anyaggal, vagy tervezési csavarral. Ez az amit a jó tervezők csinálnak. Az inspiráció sok helyről érkezhet, tanulni kell az elődök munkáiból, és nem szabad félni felhasználni azokat a saját elképzeléseinkhez.
Tinker Hatfield és Graeme McMillan
