Amikor a március tizenötödikei hosszú hétvége első napjának reggelén elindult kis csapatunk Murauba, egyszerre örültem a meleg tavaszias időnek, a szikrázó napsütésnek és paráztam attól, hogy 19-20 fokban pontosan hogyan is lehet hó? 😀 Aztán a Shantee House szolgálati Hiacének keleti kényelme (Feltett lábbal, puha párnák között utazni? El sem hiszem 🙂 kellemes nyugalomba ringatott, a nyugalom pedig tovább fokozódott, mikor megláttuk a pályát és hogy az osztrák pályakarbantartók megint kiváló munkát végeztek. A muraui élményeinkból összevágott videó és a szószátyár beszámoló a tovább után folytatódik 🙂
Nem bírom ki, hogy ne a hó minőségével kezdjem, korábban nem tudtam volna elhinni, hogy ilyen melegben is lehet tökjó a hó! Minden reggelre lerattrakolták a derék osztrákok, akkor lehetett repeszteni, délutánra pedig minden tele lett buckával, egyszerűen ideális az olliezások, forgások, ugrások tökéletesítéséhez. Kicsit kásás hó volt, de alányúlt a deszkának, inkább az volt az érzésed, hogy mintha kicsit nehezebb, puhább szűzhóban csúsznál 🙂 És ehhez a szikrázó napsütés, szélcsend még a Rosenkranzhöhén is, hamar jött az ötlet, hogy akkor most snowboardozzunk egy szál beach shortban és pólóban 😀 Ez a nyári gleccserélmény nekem idáig kimaradt és nagyon élveztem, bár így még érdekesebb élmény firkálni 😛
Az extrém megjelenésű digitális kijelzős óráiról ismert Nooka ellátott minket vízálló övvel (a kedvenc kék színemben), űrhajós napszemcsóval és szilikon pénztárcával (ez utóbbi kettő a sötétben világítós 🙂 A cuccok jól szerepeltek a havon, erről hamarosan egy külön posztban olvashattok 🙂
Ollie Jam díjátadó a 2012-es Muraun
Igyekeztünk nyitástól minél többet a havon tölteni és inkább a felső pályákon és az erdőben csúszkáltunk, és Torstein Horgmo inspirálására mi is megrendeztük saját kis P.I.G. versenyünket, ahol a legkorábban kieső(k) jutalma egy erős arcbafröcskölés volt hóval. Nem is rossz ösztönzés, hogy be akarj adni elsőre olyan trükköket, amiket még nem próbáltál korábban 😛 Természetesen mi is lenéztünk a Big Air döntőre szombat kora délután, ahová már a kapruni „vendégszereplésről” megérkező riderek is részt vettek. Mind freesíelőink, mind snowboardosaink odatették magukat, a snowboardosoknál szinten mindenki hozta a maga héthúszát, úgyhogy a stílus ugrások sokat nyomtak a latban. A döntő után snowboardban Balogh Ádi lett az első, mögötte szorosan Kis Beni a második, Manninger Máté pedig a harmadik.
Big Air @ Murau (Fotó: Süveg Áron)
A délután külön műszak Murauban, mindenki leérkezik a pályákról, véget érnek a versenyek, a Fundango sátorból szól a jófajta zene, folyhat a radler-sör-pálinka-jäger egyéni vérmérséklet szerint, a kajaflesst pedig óriás palacsintával lehet csillapítani ( <3 Nutellás-banános) megy a spanolás-csajozás és a nap kitárgyalása, mielőtt mindenki rákészül a vacsira és az aznap estére.
Muraui nappalok
Mert persze az esti programok is hozták a formájukat, a rider vacsorán degeszre ettük magunkat, aztán indult a megfelelő bemelegítés az esti bulira: pörgött a Murauer meg a rövid. Kicsi Krisz megmutatta, hogy az ájfón cigóHIFI üzemmódban egy lábasba téve hangosabban szól, és mikor már készen álltunk: irány a buli. Arról pont lemaradtunk, mikor Dj Beni átvette a dj-pult irányítását a Kastanienbarban, meg arról is hogy a nyakánál fogva dobta ki a 150 kilós biztonsági őr. A hivatalos bulin Szergej beváltotta a fenyegetését, hogy tizenhárom évnél újabb lemezeket nem fog játszani, de volt az húsz is, ezért a társaság megoszlott a Kasti és a Relax hotel bárja között 🙂
Murai éjszakák (Fotó: Süveg Áron)
Hajnalban hazaestünk, de a reggeli kiköltözés miatt már reggel a pályán kellett kukorékolni. A bulik miatt az utolsó napok mindig takaréklángon égnek Murauban, most sem volt másképp, ez alól szinte csak a boardercross versenyzők a kivételek, akik most is ezerrel csapattak lefelé, a felnőtt férfiak közül Kinda Gézu, a női mezőnyben Viszlay Vanda csípte meg az első helyeket. Nálunk is merültek az elemek nap végére, de Végi még ment Benivel egy pár line-t a goproval (aztán persze mind a ketten teleportáltak, azaz kábé végigaludták a hazautat), míg a szolgálati sofőrök hazakormányozták a Shantee Hiace-t.
Még képek a Facebook albumunkban itt és itt és persze a Fundangoéban, itt és itt.
