Robotrock interjú

Kezdjük akkor egy kis bemutatkozással 🙂
Lotfi Árzsáng vagyok (R””””Jean), én négy éve kezdtem el zenét írni számítógépen. Először ilyen mocskosabb elektro zenét hallgattam, aztán rátértem a french electrora, jelenleg pedig bassline-os, house-os dolgokat írogatok, játszok bulikban.
Géczi Kristóf vagyok, Buzzlight néven futok a csapatban. Én olyan 5 éve úgy kerültem a zenélés közelébe, hogy egy Tetris nevű indietronikus zenekarban effekteztem. Igazából sosem készült olyan, amit most így vissza lehetne hallgatni (talán jobb is így 🙂 de a lényeg, hogy ennek köszönhetően kezdtem el járkálni ilyen underground bulikba. És akkor jött a french láz, és az engem is elkapott.
A nevem Bernárd Péter – Pedro – a gimnáziumban elkezdtem hallgatni a brit zenéket, britpop, indie. Árzsi mutatta meg nekem a programokat, amivel lehet keverni és akkor jött az ötlet, hogy ezt mi négyen próbáljuk ki közösen. A zene mellett nagyon szeretem a filmeket, a barátaim szerint filmlexikon vagyok 🙂
Én Hausz Gergely vagyok, nekem semmilyen különösebb művésznevem nincsen, szimplán Geri. Én is a többiekkel együtt kezdtem el járni ezekbe az indie bulikba és az ő inspirálásukra kezdtem el játszani is. Én nagy részt veszek ki a Robotrock videók készítéséből.

 Hogy találtatok egymásra, hogy indult a közös zenélés?
Mi hárman Árzsival és Gerivel osztálytársak voltunk Pedro pedig évfolyamtársunk a Rákócziban. A zenélés előtt is jóban voltunk és hasonló érdeklődési körünk volt, és rögtön a jelenlegi négyes felállásban vágtunk bele a dolgokba.

Honnan jött a Robotrock név?
R””””Jean: Hát amikor jött a legelső buli, otthon ültünk és csináltuk a flyert és bátyámmal Armannal és gondolkodtunk, hogy mi legyen a név 🙂 A Robotrock egy Daft Punk szám címe, és így utólag visszanézve elég jó megérzés volt, mert így a névben benne van a „rock”, amiről az embereknek a zúzás jut az eszébe, a „robot” meg ugye elektronika.

„Kötelező kérdés”, hogy kinek mi a kedvenc zenei stílusa. Amikor dj-kel vagy producerekkel készült interjúkban olvastam a zenéjükről, az a benyomásom támadt, hogy olyan nehéz szavakban leírni a zenét, mint kábé eltáncolni egy ízt, de mondjátok el, hogy milyen hatást szeretnétek elérni a zenétekkel!
Geri: Mi négyen vagyunk annyira különbözők, hogy ne lehessen egy irányzat alá besorolni minket. De a közös célunk, hogy az emberek a szettünk alatt az összes energiájukat elpusztítsák az ugrálásban és a táncolásban…
Buzzlight: Mindig is szándékunk volt valami meglepőt, sokkolót belevigyünk a mixeinkbe, ez sosem arról szólt, hogy itt valami laza tinci-tánci lesz… én azokat a trackeket szeretem, hogy valami van és akkor egyszer csak WTF ez most honnan jött…? 🙂 Amire pedig aktuálisan a csapat rá van állva, azok a tribal, törzsi, relatív primitív basszusok. Az, amit mi pl. a Gerivel játszunk az nem az „ész zenéje”, elég egyszerű hangzás, „sutyidiszkó”, dob, de pont ez az erőssége, hogy bedarál és elragad. Aztán van most elmozdulás dubstep irányba is – ez nem az a dubstep, amit most annak ismernek itthon – szeptembertől szeretnénk egy újvonalas dubstep sorozatot is elindítani, havi rendszerességel. Úgy érezzük ez Magyarországon teljesen hiánycikk jelenleg.
R””””Jean: Egy kis magyarázat a „kétféle” dubstephez, hogy van a lightos, hiphopos, reggae-s dubstep, meg van az új, a nagyon recsegős, nagyon mély, durván basszusorientált – mi ezt egymás között csak reszelésnek hívjuk 😀
Pedro: Én mostanában ilyen lassabb, analóg, pszidelikus elektronikus zenéket hallgatok, nagy szimpatikusak a 70-es éveket idéző hangok nekem. Én mostanában ezt a hipnotikus hatást igyekszem beépíteni a szettembe.

Ti „csak” zenéltek a bulikon vagy a szervezésben is benne vagytok?
Geri: Eleinte csak saját bulikat szerveztünk, aztán összeálltunk a Plastic Kids nevű dj-sráccal, a Noise Night Life sorozatokat közösben kezdtük el szervezni a Dürer-kertben. Tehát kőkeményen benne vagyunk a szervezésben – kivételek ez az alól azok a bulik, ahol meghívottak vagyunk. A flyerektől kezdve minden vizuális megjelenésünket Milo nevű haverunk csinálja, vele is a kezdetektől dolgozunk együtt.
Buzzlight: A szervezést és leginkább a promózást kezdi teljesen átalakítani az internet: nekünk ez a legfontosabb csatorna, amin elérjük az embereket. Próbáljuk mindenből a legújabbat kipróbálni.

És számotokra mi számít egy jól sikerült partinak?
R””””Jean: Nyilván tele van a táncparkett, mindenkinek fülig ér a szája, mindenki szétizzadja magát, felmásznak a pultra 🙂 Buli közben rámmosolyognak, pacsiznak, mindenki érezze jól magát – ez. Meg hát a technikai háttér működjön rendesen.
Buzzlight: Nekünk a Gerivel így szervezői szemmel sokkal több feltételnek kell teljesülnie, de idáig szerencsére elmondhatom, hogy a legtöbbször elégedettek lehettünk. Már játszottam 2500 ember előtt is, de pl. idén voltunk egy győri fellépésen és ott 2-300 ember is olyan hangulatot tudott csinálni, hogy az csak na. Nekem az a jó buli, ha hatkor-hétkor úgy fekszem le, hogy „Te jó ég, ez nagyon kemény volt!”.

R’Jean és Buzzlight épp ugráltatják a népet

Pedro: Én is az Árzsánggal értek egyet, hogy az a jó buli ha elismerést kapok az emberektől – legyen az a helyszínen vagy utólag. Jó érzéssel tölt el, hogy egy szám, amit meghallgattam és tetszett az mást is extázisba vitt – ez a legfontosabb valahol.
Geri: Hát a többiek már kivesézték a témát, annyit tennék hozzá, hogy a visszhang nagyon fontos, hogy másnap mikor felmegyek Facebookra és megnézem az eventet, akkor miket írnak az emberek. Ha jó a buli, akkor legalább annyian kommentelnek a buli után, mint előtte. Egy héten belül kidobjuk a videókat, feltöltjük a képeket – a jó bulinak van „utóélete” is.

Geri, akkor mesélj még nekem a partifotókról és a videókról, mert olvastam valahol rólatok, hogy a zene mellett ezen a téren is igyekeztek valami újat nyújtani.
Partifotó volt eddig is, partivideó nem is igazán. Próbáljuk magasra helyezni a lécet, profi fotóssal és videóssal dolgozunk, inkább a minőségre megyünk és nem a mennyiségre. Szerintem mindent elárul, hogy egy egész éjszakás buli után csak 70-80 képet teszünk fel és nem 300-at. A videó ugyanez: Több órás anyagból készül egy másfél-két perces anyag, ebben maximalista vagyok, rossz felvétel nem kerülhet be!

Kedvenc videómegosztó?
Vimeo – tökéletes.

Mi a jobb, játszani egy bulin vagy első sorban tombolni?
R””””Jean: Az a legjobb ha zenélés közben nincs „rés” közted és az emberek között, egybeolvadtok… én azt nem is szeretem, ha tele van a táncparkett én meg ott állok fenn egymagamban, szeretem, ha körbevesznek ismerősök, barátok és együtt tombolunk.
Pedro: Az a jó, ha mi magunk vagyunk az első sor 😀 Ha látogatóként vagyok egy fesztiválon, koncerten a zenén kívül ugyanúgy szeretem érezni magam körül a tömeg hangulatát.
Buzzlight: Nem is szeretnénk elhatárolódni a közönségtől, mi a bulizók fejével igyekszünk gondolkodunk, közönségcentrikusak vagyunk. Amikor válogatod otthon a számokat, akkor belegondolni, hogy ha én most ott állnék, hogy érezném ezt. Engem sokat köveztek, hogy vannak számok, amiket szarrá játszunk, én pl. egy időben a Warp-ot a Bloody Beetroots-tól. Ezek nem véletlen dolgok, egyszerűen akarták, hogy lejátsszam. Ha sok száz ember azért jön a bulidra, hogy lejátszd a kedvenc zenéjüket, akkor neked az a dolgod, hogy lejátszd!
Geri: A szervezés során fel is jön, hogy nagyon sok dj-t zavarja, ha x ember ugrál körülötte a dj-pultban. Minket meg pont ez inspirál – nem magunknak zenélünk 🙂

Meséljetek, mi volt életetek legemlékezetesebb bulija, amikor nem a dj pult mögött álltatok?
R””””Jean: MSTRKRFT, Balaton Sound, első sor, ahol az történt, hogy a közönség rászabadult a dj-pultra, a biztiőrök aztán persze mindenkit visszarugdostak, de addig mindenki egymás nyakában tombolt, olyan zenére, amit mi is játszunk, eszméletlen jó volt.
Pedro: Két-három éve volt Balaton Soundon a Beastie Boys, a zene is jó volt de ami pluszt még hozzáadott, hogy mellettem buliztak a Belgás arcok. Meg tavaly a Sex Pistols, ahol csak azért nem sikerült elérni az extázist, mert besodródtunk az ötödik-hatodik sorba és ott csak néhány szám erejéig tudtunk megmaradni…
Geri: Tavalyelőtti Szigeten az MGMT játszott, élőben hallani őket nagyon megmaradt bennem.
Buzzlight: Talán három évvel ezelőtt Szigeten a Prodigy. Ott tapasztaltam először ezt az „elektronikus zenére rockkoncertes pogo” érzést, ezt próbálom azóta is visszadni. Másik kategória, hogy három éve K2-ben volt egy Electrockets buli. A sorozat hamar kimúlt, de abban az időben kezdtem azon gondolkodni, hogy én is ezt akarom csinálni.

Melyikőtök mivel foglalkozik a zenélés mellett? Suli, munka, egyéb?
R””””Jean: Én csak a zenéléssel foglalkozom: írok zenéket és dj-zek. Igazából ennyi.
Buzzlight: Hasonló nekem is, a zenélés a hobbiból munka lett. Munka, de hobbi is maradt, ez a legjobb ami lehet szerintem. Most érettségiztünk, majd lesz valami továbbtanulás.
Pedro: Én még nem érettségiztem, szóval még előttem van egy ötödév.
Geri: Ugye én is idén érettségiztem, ugyanúgy ebben a zenélés-szervezésben szeretnék maradni. Nekem mellette a filmezés teszi ki nagy részét az életemnek, a Filmművészeti vagy Iparművészeti Egyetem, amiket kinéztem, ott ez sokkal szélesebbre fog kifejlődni szerintem. Én egyébként egy másfél éve egy gördeszkás film készítésével foglalkozom, remélhetőleg idén év végére elkészül.

És valami hobbi, vagy sport amit nyomtok?
Buzzlight: Én már vagy 11 éve snowboardozom, szóval az minden télen „kötelező”, meg egy ideig gördeszkáztam. Meg mindennap Xboxozok. Kulturált „kockák” vagyunk mindannyian…
R””””Jean: …ma is egy egész éjszakás LAN-partinak nézük elébe… 🙂 A snowboarodozás nekem is minden télen megvan. Meg én ugye írok zenéket is.
Pedro: Én is snowboardozok, de semmi „trükközés”, évente egyszer-kétszer elmegyek. Én régen még próbálkoztam az agresszív görkorival és hetente egyszer görhokizunk.
Geri: Én hat évig gördeszkáztam, utána megvettem az első kamerámat és rájöttem, hogy egyszerre nem lehet deszkázni és filmezni is, úgyhogy döntenem kellett. Most érettségi után azért újra elkezdtem deszkázni 🙂

RobotRock cipőfelhozatal: egy Nike SB Dunk, egy SB Janoski és még egy Dunk

Most a sneakerbox.hu „core” témájára térve, kinek milyen cipők jönnek be, stílus, márkák, satöbbi?
R””””Jean: Nekem nagyon bejönnek ezek a kosaras gyökerű magas szárú cipők, ez az egyik irány amit szeretek nagyon, meg van az autentikus, régi stílusú deszkás cipők, mint a Vans klasszikusok, kicsit ilyen rocker cipők. Tehát vagy egy slipon vagy egy Nike magas szárú.

Árzsáng cipői – csak a klasszik Vans és Nike

Buzzlight: Hát mi eléggé hasonló stílusban mozgunk Árzsánggal, volt idő, mikor még cserélgettünk is cipőket 🙂 Én régen nagyon szerettem ezt a Nike-s vonalat, még 7-8 éve vettem egy bordó-fehér Dunkot Olaszországban, itthon akkor még alig volt ilyen. Aztán annyira divatba jött a Nike, hogy kicsit elhatárolódtam… Nemrég vettem ismét egy komolyabb sneakert, ez egy adidas, mert én inkább adidas-párti vagyok. Én egyébként cipőbuzi is vagyok és még maximalista is 🙂

Buzzlight cipői – a kék Nike SB Janoski a cipőválság megoldója 😉

Pedro: Én annyira nem vagyok cipőbuzi, én deszkás cipőket szeretek hordani, Etnies-ek például. Most a klasszik fehér félcipőket szeretem, magas szárú cipőm még sosem volt, nyáron meg – papucs.
Geri: Mivel én gördeszkán nőttem fel és a deszkázáshoz nagyon fontos a cipő, ezért mindig az aktuális amerikai divatot követtem, Etnies, DC… aztán újabban, amikor a Nike komolyabb figyelmet kezdett fordítani a gördeszkázásra, azóta Nike SB cipőim is voltak – ez itt rajtam most egy Nike SB Dunk például.
Buzzlight: Én a gördeszkás cipőket is szeretem, ez a Nike Janoski amit hordok, az abszolút kedvencem most. Ez a Janosky most egy nagyon hosszú „cipőválságból” hozott ki, mert már két-hároméves cipőimet hordtam, ilyen fekete-fehér meg skótkockás slip-onokat hordtam, és akkor jött ez a cipő, és egy csapásra megoldotta a helyztetet 🙂 Egyébként felmentem a netre és olyan flash weboldala van a cipőnek, hogy úristen ez a cipő kizárt, hogy rossz legyen 😀
Geri: Én még annyit tennék hozzá a cipő témához, szerintem ez csak nemrég van így a deszkás cipőkben, hogy a jó minőség mellett arra is figyelnek, hogy jól nézzen ki a cipő. Én mindig a jó minőséget kerestem, mert a gördeszkán a smirglipapír kicsinálja a cipőt. A régi Bizo cipőim pl. undorítóan néztek ki, de tök jók voltak deszkázni. Ezért tetszik most a Nike Janoski nekem is, mert kurva jó és jól is deszkázható. A Vansekkel nekem nincsenek jó tapasztalataim…

Geri deszkás cipő kollekciója

Pedro: Én terveztem magamnak Nike iD cipőt, de aztán a végén mégsem rendeltem meg 🙂 De ezek elég drágák…
Buzzlight: Nekem, ami még problémám, hogy itthon a nagybetűs „Sneaker” eszméletlen drága, múltkor bementem a Subvive-ba és 40-70.000 Ft között voltak azok a cipők, amik tetszettek… szerintem nálunk eleve eléggé felül vannak árazva a deszkás cuccok külföldhöz képest, és ez nem egyszerűsíti a dolgot.

Van valamelyikőtöknek sok cipője?
Buzzlight: Én egyszerre 3-4 cipőt használok és van összesen vagy 10, de ebben már az egészen régiek is benne vannak.
R””””Jean: Nekem is hasonló mennyiségű cipőm van.
Pedro: Hát nekem kevés van nagyon, amíg van egy, azt szakadásig hordom. A Tiszákat szeretem, hasonló fazon, csak színt kell választani 🙂
Geri: Én szétdeszkáztam a cipőimet…

Van „stílusmester” közöttetek, akinek van valami speckó stíluseleme, kiegészítője?
Árzsi: Én néha törött szemüvegekből szoktam partiszemüvegeket csinálni, egy buli alatt el is törik vagy tűnik. Meg én voltam, aki egy kilyukadt orrú slip-ont tovább hasogattam és ezzel egy egészen használható és stílusos papucsféleséghez jutottam 🙂

Srácok, köszönjük az interjút 🙂