Aki kis hazánkban snowboardozik, annak biztosan ismerősen cseng Zarándy András – Zaza, a Ridehouse vagy a Snowboarder Almanach neve. Még a legutóbbi muraui snowboard bajnokság alatt beszéltük meg Zazával, hogy ő lesz a következő interjúalanyaink sorában, azóta már az esős évszakon is túl vagyunk. Szerencsére Zaza annyi sportot űz, neki mindig „szezonja van” 🙂 Katt a továbbra az interjúhoz!
Zaza elemében
Mik a kedvenc sportjaid? Sorrendben kérném 🙂
Az első szerelem a snowboard – ennek segítségével váltam azzá, aki most vagyok – több, mint tíz évet versenyeztem, sikereket és pofonokat egyaránt adott. Azért is szeretem, mert természetközeli: a hegyek, tiszta, fehér, ropogó hó. A másik pedig a wakeboard. Ez nekem a két fő sport nagyon-nagyon sok más mellett, amiket szintén kipróbáltam.
A wakeboard hogy jött?
Hét éve kezdtem el wakeboardozni, azért olyan későn, mert minden pénzem a snowboardra költöttem. A legeslegelső pillanattól kezdve felkeltette az érdeklődésemet, csak tudtam ha elkezdem, akkor ez a sport is behúz és úgy akartam wakeboardozni, hogy minimum szezonjegy, mert tudtam, hogy az engem nem elégítene ki, hogy ötször-hatszor lemegyek egy nyáron és ennyi. Már 1998-ban megvettem az első wakeboardomat, és el is fogyott a pénzem, pedig be volt tervezve a siófoki szezonbérlet is. Aztán pár hónap múlva el kellett adni a deszkámat és itt egy időre el is engedtem a wakeboardot. Mégpedig szándékosan, mert nagyon sok sportot űznék, de hobbiszinten nem tudok, nekem el kell mélyednem egy sportban.
Zaza @ Omszk
Tehát te nem vagy „hajlandó” hobbiszinten sportolni?
Hát ha én belekezdek valamibe, abból akarva vagy akaratlanul mindig verseny lesz, vagy verseny önmagammal vagy a haverokkal. Amikor squasholtam, akkor egyre többet jártam le, szeretek ráfeküdni valamire, amíg jó nem leszek benne. Siklóernyőztem is, búvárkodtam. Meg hát TF-es voltam és ott kötelező mindenbe belekóstolni: küzdősportok, vizes sportok, labdasportok – mindenen végigmentem.
Visszatérve, akkor a nagy szerelemre, a snowboardra: már minden ágába belekóstoltál, alpin, freeride, BC, freestyle… melyik fogott meg a legjobban?
Hát amikor én elkezdtem, (ez 93-ban volt, 17 éve) igazából nagyon sokan alpinoztak…
Freeride
Konkrétan mindenki, nem?
Európában, Ausztriában szinte mindenki, így persze a magyarok is – mondjuk Amerikában már akkor sem ment nagyon az alpin… Nekem akkor annyiban volt az alpin szimpatikusabb, hogy a szorgalom és a technikai tudás egy idő után meghozta az eredményét, míg a freestlye inkább csak a bátorságról, bevállalósságról és a sérülésveszélyről szólt – sokkal jobban mint most: 93-ban nemhogy snowboard park nem volt, de én 2000-ig nem láttam egy jó ugratót, tehát most már nagyon jó kialakítású kickerek vannak, szép érkezőkkel – akkor meg összetúrt buckákon próbáltak az emberek szaltózni meg mindenféle forgásokat csinálni – visszanézve az akkori versenyeket, azok kamikaze-akcióknak tűnnek most már – én akkor a kezdeteknél elengedtem a freestyle-t. Mai fejjel már sokkal jobban szeretem a freestlye-t, de a mai parkok minősége, az a munka, amit belefektetnek egy más dimenzió. Azt néztük idén, hogy az összes elemen rajta van ez a TÜV minőségbiztosítási logo… minden szabványosítva van már. A parkok fejlődésével sokkal élvezhetőbb lett a freestlye és már kihalóban van, vagy ki is halt az alpesi vonal… Szerintem már csak úgy alpinozik valaki, mint ahogy rúdugrik, vagy versenyző, vagy nem alpinozik – hobbiból már senki sem csinálja.
Tehát akkor most…?
Most a freeride a legvonzóbb számomra, a parkba még benézek néha komolytalankodni.
Park
Nagyon sokat utaztál és boardoztál már a világban. Mi volt a TOP3 legkülönlegesebb hely, ahol csúsztál és miért pont ezek?
A jó snowboardozás szerintem 3 fő összetevőtől függ, első és legfontosabb, hogy milyen a hely adottsága, másodsorban meghatározó, hogy az utazás közben milyen új kulturákat, embereket, ételeket ismersz meg és nagyon fontosak az emberek, akikkel együtt csúszol – ennek a háromnak az egyensúlya adja ki a jó csúszást.Ami a legfrissebb élmény, hogy idén és két éve is voltunk a Himalájában, a világ legmagasabbra vivő kabinos felvonójával 4000 méterre mentünk fel: én mostanában ott csúsztam a legjobbat 🙂 Közelebbről, Kasmírban voltunk ahol bár nagy a politikai bizonytalanság, meg rengeteg embernek van fegyvere, de szerencsére nem érzed úgy, hogy mindjárt lőni fognak…No. 2? :)Ami még nagyon meghatározó volt, amikor egy egész nyarat – illetve ottani telet – Chilében, Dél-Amerikában töltöttünk. Az ország 3500 km hosszú és átlag 70 km széles, és 2000 méter magas 🙂 Ezt úgy kell elképzelni, hogy mintha itthon a János-hegyen csúsznál 3500 méter magasan és a Velencei tavon már szörfözöl az óceánban… Mindemellé a chileiek nagyon jó fejek!A „topháromba” még betenném a kamcsatkai heliboardozást is… azért a szívem csücske, mert ott voltam először helikopterrel snowboardozni. Azért annak a helynek van egy húzása, Japánról ugye tudjuk, hogy „keletre” van, de Kamcsatka még három időzónával keletebbre fekszik… már szinte nyugat. Egy 28 személyes kiszuperált, de tényleg alig működő szovjet turbinás helikopterrel repültünk, az egész egy óriási kaland volt.Ez volt az én top3-am, de emiatt ne gondolja senki, hogy Indiáig kell elmenni egy jó csúszáshoz, egy jó társasággal ugyanúgy megtalálom ezt az élményt a Tátrában, Erdélyben, Ausztriában vagy éppen a Normafa gleccseren.
Tényleg, mennyit vagy hajlandó gyalogolni egy jó csúszásért?
Bármennyit 🙂 Amikor felmész a felvonóval és utána alatta lemész, a szűzhavas részen… Jó-jó, de nem igazán dolgoztál meg érte… Ha kikanyarodsz és elkalandozol messzebbre – ez már feelingesebb. Ha már helikopterrel felvisznek és úgy szűzhavazol, ez még inkább, de amiért te dolgozol meg azzal, hogy felmászol, hát… azok a kanyarok lefelé a legédesebbek…Annyi helyen voltál már… van még olyan hely, ahová vágysz?Minél többet utazol, annál inkább rájössz, hogy még nem voltál sehol. Nem egyvalahová akarok eljutni – legalább 150 hely, van, amit megnéznék 🙂 De ha választani kéne, akkor snowboardban Alaszka az, ami eddig kimaradt és nagyon szívesen elmennék, de rettentő drága…
Azt elmondtad, a wakeboard hogyan hogy jött az életedbe… melyik a „bázis kötélpályád”?
Sokáig Omszk volt, és most újra az. Tavaly belekezdtünk a Wakepark üzemeltetésébe Kecskeméten, abba nagyon sok munkát fektettünk, így azt is „hazai pályának” tartom.
Zaza @ OWC
Kötélpálya vagy csónak?
Próbáltam már a csónakot, de nem szeretem. Csak kötélpálya.
Állandóan pörögsz valamin: Snowboarder Almanach, Padre snowboard film, ollie jamek, Ridehouse (táborok). Most épp min pezsegsz?
Most a Ridehouse „kibővítésén” dolgozom. Nem, mint ház, hanem mint szabadidő- és rendezvényszervező cég… most próbáljuk új rendszerbe terelni mindazt, amit eddig is csináltunk: apartmanok eddig is voltak, utazások, versenyek eddig is voltak… most 5 főből áll a Ridehouse csapat, de még sokan segítenek.
Nálad van olyan fogalom, hogy szabadidő?
Csak az van 🙂 Én egyszer próbáltam „dolgozni” az életemben, elmentem a Westelhez – akkor még Westel volt – adatrögzítőnek. De igazából most azzal foglalkozom, amit szeretek, azt építem, amit szeretek – ez nagyon motivál. Amit csinálok, azt nem munkaként élem meg: ott vannak például a gyerektáborok – nincs szebb dolog, mint gyerekekkel foglalkozni! Ausztriában ezek az adminisztrációs dolgok is annyival könnyebbek – mert ha van valami, amit munkának, sőt traumának élek meg, az az adminsztráció…
Ha feltehetnél magadnak még egy kérdést, mi lenne az?
Hmm, kicsit ez ilyen filozofikus lesz, deeee… nem tudom láttad-e a youtube-on Stewe Jobsnak a stanfordi egyetem végzőseinek tartott beszédét (a vicc, hogy ő sosem diplomázott le és el is mondja, hogy most van a legközelebb a diplomázáshoz), a lényeg, hogy amit ott elmond, azt mondanám el én is. Ajánlom, hogy nézzétek meg és szívjátok magatokba!
Úgy gondolom, hogy a snowboardnak nagyon fontos eleme a stílus, és nem csak ahogy csúszol, de az is hogy „milyen a szetted”… Te „adsz a megjelenésre” a pályán és pályán kívül?
Ezzel egy kicsit úgy vagyok – bár nem vagyok egy „lázadó típus” – de abszolút nem adok rá. Nyilván figyelgetek rá azért, hogy mit veszek fel, meg „trendi” legyen, de én mindig is úgy voltam, hogy voltak szponzoraim, kaptam ruhát meg nyertem… szóval én elég ritkán voltam úgy, hogy bementem egy boltba és ott válogattam, hogy ez vagy az legyen – én meg kaptam, van, esetleg csináltattam magamnak ridehouse pólót, szóval így 🙂 Szerintem nem a ruha teszi az embert…
És milyen márkák szponzorálnak/szponzoráltak téged?
Igyekeztem mindig hűnek lenni a szponzoraimhoz, szerintem a ridernek is felelőssége, hogy ha a szponzor tizenévesen beléhelyezi a bizalmát, akkor kitartson a szponzora mellett. A Burton karolt fel anno és nagyon sokat köszönhetek nekik, szinte ők indítottak el a pályafutásomon, és azok a márkák, amik a Burton forgalmazójához kötődtek, szintén a szponzoraim voltak. Pl. a Smith is több forgalmazót is megélt, amíg a szponzoráltak engem. Szerintem, ha egy márka szponzorál, akkor azzal azonosulsz és nehéz is hirtelen váltani és mással megjelenni.
Burton
Na és a sneakerbox „core” témájára evezve, sok cipőd van?
Hát szeretem a jó cipőket… Amikor elindult a Burton cipőmárkája a Gravis, akkor támogattak vele, az nekem egy csoda volt, hogy össze volt rakva technikailag. Nagyon kényelmesek voltak, szerintem ez fontosabb, mint hogy hiperszuperül nézzen ki. Az ilyen vékonytalpú vonalat, mint a Converse, azt nem szeretem, mert szerintem kényelmetlenek. Persze kell olyan cipő is, ami olyan mint egy ékszer, csak arra akkor figyelni kell, hogy az összhatás ne legyen „too much”.
És akkor sok cipőd van?
Elég kis lakásban lakok, és ha valami újat beviszek a lakásba, akkor valamit ki kell dobnom vagy el kell ajándékoznom 🙂 Van mondjuk 10 pár cipőm, de az mind „új”, nincsenek régi cipőim. A sportosabb vonalat kedvelem, a bumszlibbakat.
Kedvenc márkák?
Hát nem tudnék mondani… nincsen… Régen a Gravist szerettem, mert különleges volt, valahol a core és a street cipők között. Meg most a Pumát kezdem megszeretni 🙂 De ha nem általános használatról van szó, akkor futócipőnek pl. Saucony, ha squashról van szó, akkor speckó squashcipő… Egyébként szeretem ha fantázia van egy cipőben, nagyon tetszik, hogy most már egyedileg is összerakhatsz magadnak cipőt, pl. ez a Puma Mongolian BBQ vagy a Nike iD. Stílusban meg most a pink meg az élénk színek nagyon bejönnek…
Zaza cipői: ez itt épp egy csomó Puma
Na és van valami hülyeséged a cipőviselés terén?
Hát szerintem ezzel nem vagyok egyedül, de például a befűzéssel nem szoktam bíbelődni, de azt sem tudom, hogy igazán mit kezdjek a fűzővel, és a maradék 15 centit csak úgy bedobom a cipőbe, és ettől persze kurva kényelmetlen 🙂
Milyen szettel csúszol (snowboard, wakeboard)?
Snowboardban egy 159-es puha parklappal csúszom, ez egy Forum Manual. Most nagyon rámentem arra, hogy nagyon puha deszkával csúszom, Nagyon nagy kacsaterpeszben csúszom, szimmetrikusan. A kötésem is elég puha, a bakit is nagyon lazán kötöm… az elmúlt két három évben merőlegesen lereszeljük az élét – nincs is… ez csak úgy működik, hogy minden puha. Flatteléshez ez az igazi. A freeride lapom 168-as. A szögek pedig 21-18. Wakeboardban teljesen szimmetrikus, nagy terpeszben csúszom, a kötés jól ki van forgatva (25-25 fok). Regular – bár már régóta teljesen mindegy, egyébként wakeboardban pl. goofy vagyok.
Zaza, köszönjük az interjút!
