Pár hete olyan pletykák röppentek fel, hogy a Nike előbbre hozza a Kobe 11 bemutatóját, mivel Kobe sérülései azt vetítik előre, hogy ez lehet az utolsó szezonja. Sajnos a feltételezések igaznak bizonyultak: a Lakers 24-ese bejelentette, a szezon végén valóban szögre akasztja kosaras cipőjét. A tovább után megnézhetitek miben fejezi be aktív pályafutását a legenda.
Kultikus szám a sneaker game-ben
Bevallom őszintén sose kedveltem Kobe-t. De két dolgot még ennek ellenére is el kell ismernem: a kosárlabda iránt mutatott alázatát és a cipőit 🙂 A cipőit olyannyira, hogy egy Kobe 8 Pit Vipert használok kosarazni. Ezért is olvastam mosolyogva egy olyan megjegyzést a 11-gyel kapcsolatban, hogy „De jó, már régóta vártam, hogy retrózzák a Kobe 8-at”.
Ismerős sziluett
Az elsőnek rosszindulatúnak tűnő megjegyzés mögött én pozitív dolgot vélek felfedezni: a folytonosságot. Míg más signature lépők évről-évre nagyot változva folyamatosan keresik identitásukat, a Kobe vonal az első alacsony szárú modell, a 4-es óta egyetlen dolgot tart szem előtt: létrehozni a tökéletes kosaras cipőt. Ezért csak apróbb módosításokat láthatunk évről évre. Csiszolgatják a remekművet. Így az új modelltől is profizmust várhatunk el, mely segít maximalizálni a teljesítményünket.
A már megszokott „varrások” az achilles-nél
Amint részletesebb információk is napvilágot látnak a cipőről természetesen visszatérünk rá. Addig is Kobe visszavonulását bejelentő levelet közölnénk – a fordítást a hosszabbitas.hu munkatársa, Sebestyén Roland készítette –, mindent elmond a legenda elhivatottságáról. Ezúton is eddigi karrierjéhez méltó utolsó szezont kívánunk neki. És persze reméljük, hogy a Kobe vonal aktív pályafutása végeztével is folytatódik 🙂
Talán az eddigi legalacsonyabb profil
Kedves Kosárlabda!
Attól a pillanattól kezdve, hogy képes voltam már édesapám összetekert zoknijait görgetni, és képzeletbeli meccsnyerő dobásokat szállítani, tudtam:
Szeretlek.
Hat évesen, beléd szerelemesen, sosem láttam a fényt az alagút végén. Csak magamat láttam, ahogy kifutok onnan. Futottam is – le, fel, minden egyes pályán. Minden elvesztett labda után – érted. Az odaadásomat kérted, a lelkemet adtam helyette. Mert így többre lehettem képes.
Végigéltem az izzadtságszagú és a fájdalmas pillanatokat is – de nem ám azért, mert kihívásnak éreztem volna. Nem, csak is érted tettem. Mindent érted tettem. Mert mindenki így tesz akkor, amikor azt érzi, annyit köszönhet neked, mint amennyit én.
Megadtad annak a hat éves kölyöknek az álmát, amiért örökké (szeretni foglak) hálás leszek neked. Viszont nem szerethetlek megszállottan sokkalta tovább. Ez a szezon maradt már csak nekem.
A szívem még érted dobog.
Az elmém még érted kattog.
De a testem tudja, itt a búcsú ideje.
Semmi baj, ez így van rendjén, készen állok rá, elengedlek. Csak szerettem volna, ha tudod, hogy ki tudjunk élvezni minden hátralévő, közös pillanatot. A jót s a rosszat egyaránt.
Kihoztuk egymásból a maximumot.
S mindketten tudjuk, bármerre is vezet az utam, ugyanaz a kölyök leszek az összetekert zoknikkal és a szemeteskukákkal a sarokban, aki magában azt motyogja: a labda nálam, öt másodperc hátra.
Öt, négy, három, kettő, egy.
Örökké veled,
Kobe.
