Hogyan került képbe az Air Max Zero?
2014-ben a Nike megünnepelte az Air Max család születésnapját az Air Max Nap keretein belül. 2015-re szerettünk volna valami különlegessel készülni. Az ötletelést azzal kezdtük, hogy körülnéztünk az archívumunkban, ahol átböngésztük az összes Air Max tervet a múltból, melyek végül nem láttak napvilágot. Találni akartunk valamit, ami kifejezi az Air Max kultúrális értékét és innovációját. Ez a terv lett végül az Air Max Zero.
Az interjú a Tovább után folytatódik!
Graeme McMillan
Hogyan találtad meg a vázlatot az archívumban?
Egy másik találkozó alkalmával jártam ott egy pár hónapja, mikor ez az egész AM Zero-s dolog még egyáltalán nem volt tervben. Épp egy visszatekintést néztünk az AM-ről egy kivetítőn, ahol a megvalósult ötletek mellett korai prototípusokat és sorozatgyártásra nem került modelleket is lehetett látni. Rengeteg „sample” és prototípus volt, amik csak arra vártak hogy ismét felszínre hozzák őket. Mintha egy régészeti ásatáson lettünk volna, ahol olyan modellek kerültek elő, amiket adott esetben sose látnál, csak akkor, ha ott dolgozol az archívumban.
Már korábban is láttam az előzetes vázlatokat az archívum meglátogatása előtt, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. A csapatunk egyik tagja találta meg a vázlatot, amiről később kiderült, hogy ez egy korai terv volt az Air Max 1-eshez, ezek után került a tervezőasztalunkra. A vázlatunk nem volt teljesen átgondolt, de úgy gondoltuk remek lenne, ha be tudnánk mutatni a világnak, és némileg reflektorfénybe kerülne a márka fejlődése.
Tudatában voltál annak, hogy létezett egy Air Max modell az AM1-es előtt, mielőtt nekikezdtetek volna ennek a projectnek?
Nem voltam vele tisztában, de tudtam, hogy sok vázlat és koncepciórajz készült az Air Max 1-hez. Ez akkor változott meg, amikor egy kicsit mélyebbre ástunk az archívumban, és előkerült a vázlathoz tartozó sztori is.
Mit gondoltál amikor először megláttad a vázlatokat és hallottad a történetét?
Az első gondolatom az volt, hogy ez egy nagyon korai elképzelés az AM1-esről. Megjelenés szempontjából az egyszerűbb vonalat követte. Láttam más cipőkre jellemző tulajdonságokat benne, mint pl az Air Huarache belebújós része, vagy a Sock Racer egybefüggő felsőrésze. Sok részletet felfedeztünk rajta, ami később más cipőkön meg is jelent. Miután beszéltem Tinker Hatfield-el rájöttünk, hogy minden részlet ami megtalálható a cipőn a kényelmet és komfortot biztosítja.
Mit gondoltál amikor tudatosult benned, hogy a tiéd a felelősség egy 30 éve a fiók mélyén porosodó vázlatot konkrét termékké varázsolni?
Egy kicsit ijesztő, hogy egy olyan tervet próbálsz megvalósítani, amit az egyik kedvenc cipőterveződ álmodott meg. Felelősség van rajtad, hogy a végtermék hű maradjon az eredeti tervezőjéhez, és az alap motívumok és tulajdonságok mindenképp megmaradjanak, ugyanakkor kicsit újítani is kell rajta, hogy olyan sneakert tegyünk le az asztalra, ami 1987-ben még nem volt megvalósítható. Tulajdonképpen fogtuk a kényelmességet, rugalmasságot és könnyített súlyt, és ezeket a fontos tényezőket házasítottuk össze újító ötletekkel. Mint például „fuse construction” és hálós kialakítás, de ne feledjük, akkoriban még nem létezett a Nike Flyknit széria. Ennélfogva rengeteg ötlet és meg nem valósult vázlat állt a rendelkezésünkre, hogy megvalósítsuk a tervünket. Számomra az volt a legfontosabb, hogy olyan cipő legyen, ami annyira kényelmes, hogy egész álló nap tudjuk hordani.
Tinker Hatfield és Graeme Mcmillan
Emlékszel bármi olyanra, hogy Tinker irányt mutatott volna, vagy sugallt neked egy ötletet, hogy hol és hogyan is kellene elkezdeni az egészet?
Igen, említette azt az elképzelését, hogy mindenképp a kényelmességre kell törekedni különböző anyagok és tervezési technikák segítségével. Fogtuk ezt az ötletet, és átengedtük egy olyan szűrőn, ami kiszedte az akkoriban nem elérhető, megvalósítható ötleteket. Továbbá Tinker hozzátette, hogy akkoriban egyetlen olyan anyagot se talált, ami az általa elképzelt kényelmességet teljes mértékben kielégítette volna. Példának okáért nem talált olyan anyagot a cipő felső részéhez, ami biztosította volna a megfelelő rugalmasságot, és közben megtartotta volna a „zokni viselés” érzést, amit keresett.
Le tudnád írni az Air Max Zero tervezési fázisát az elejétől a végéig?
Az egészet a 30 éves elképzelési vázlattal kezdtük. Csak életre kellett keltenünk a rajzot. Volt egy pár pont a kezdetekben, amit azonnal elvetettünk, úgymint: „Hogyan alkossunk meg egy olyan cipőt, mely megfelel a kinézettel szembeni elvárásainknak?”. Azt is el kellett döntenünk, hogy mihez kezdjünk a talppal illetve középtalppal. Épp ekkoriban fejeztük be az Air Max Ultra Moire tervezését, ami a legkönnyebb AM1-es lett, amit csak valaha készítettünk. Ami sokkal könnyebbé és különbözővé teszi az eredetitől az az, hogy kibéleltük a lábfej részét, emiatt szinte teljesen körbeöleli a lábat. Mostanában ez phylon habbal segítségével valósítható meg. Miután ez eldőlt, nekiláttunk gondolkodni és különböző anyagokat kipróbálni a felsőrésznek. Nem akartuk a hagyományos „vágni és varrni” technikát alkalmazni, inkább újítottunk, és nagyon vékony anyagrétegeket raktunk a hálós szerkezet fölé. Ezáltal lehetővé vált, hogy tartást és védelmet biztosítsunk a lábfejnek, ott, ahol épp szükséges. Emellett a hálós szerkezetet monofil fonallal erősítettük meg, ami még nem volt elérhető 1987-ben. Ez azért lényeges lépés, mivel így biztosítani tudtuk az egyenletes cipő felsőrészt úgy, hogy a szellősséget nem áldoztuk fel. Ez egy egyedi kéttónusú művelet, mely által a cipő is különlegesebb lett.
Mit szólt Tinker ahhoz, hogy a cipőn mai technikákat is alkalmaztok?
Tinker rendkívül segítőkész volt, hiszen mióta elkészítette az első vázlatot a cipőről érezte, hogy nincs meg a megfelelő anyag, és technikai tudás, hogy a lábfej részét el tudják készíteni a megfelelőre.
Kérlek jellemezd az Air Max Zero-t és a mögötte levő ideológiát egy szóval.
Bomlasztó.
