Kicsit korainak tűnhet a Nike új sikermodelljének, a Roshe Runnak a történetét megírni, hiszen az első színállása csak 2012-ben jelent meg, de annyira előzmények nélküli modell volt és olyan gyorsan lett népszerű, hogy úgy gondoltuk, hogy mindenképpen megér egy „törióra” cikket. Ha eddig is tetszett a cipő, akkor szerintem a cikk elolvasása után még jobban fogod szeretni 😀 A Roshe Run (ejtsd: rosi rán) rövid, de annál érdekesebb múltja a tovább után!
A Nike Roshe Run story (Kép: Instagram @marcdolce via @teamroshe)
Mint azt a cipő tervezőjével Dylan Raasch-sal készült How To Make it interjúból megtudtuk, a Roshe Run története 2010 őszén kezdődött. Ekkor mutatta be javaslatát egy olyan Nike belső ötletelésen, ahol egy megfizethető cipőmodell kifejlesztése volt a cél. Ahogy az IKEA katalógusban szokták írni, először az árcédulát tervezték meg, azaz egy bizonyos összegen belül kellett maradni. Desiger lévén Dylannak persze ugyanolyan fontos volt, hogy egy stílusos darab kerüljön ki a kezei közül. Korábban futócipőket tervezett, de világos volt, hogy ebbe a keretbe nem fog beleférni egy teljesítményre kihegyezett darab, de ezáltal nem is volt megkötés, tiszta lappal indulhatott.
Roshi – Roshe Run
A cipő koncepciójához az szolgált inspirációul, hogy Dylan fiatal kora óta meditál: a Zen, a letisztultság, egyszerűség elve mindig is nagy hatást gyakorolt rá. A cipő neve egyenesen a japán rōshi (老師) szóból származik, mely „idős tanítót” jelent, és a Zen buddhista mesterek címe. Az pedig, hogy a modell neve e-re végződik, a túlbuzgó amerikai jogászok miatt van: nem lehetett ugyanaz, de olyan név lehetett, ami hasonlóan hangzik. Számomra ez az információ tett pontot a „Hogy kell kiejteni a Roshe Run nevét?” vita végére, most már egyértelmű, hogy „rosi rán”-nak 🙂
Dylan olyan cipőt szeretett volna tervezni, amit egyszerre lehet viselni zoknival vagy anélkül. Végig szem előtt tartotta az elvet, hogy nem az a tökéletes, amihez nem lehet semmit sem hozzáadni, hanem az, amiből nem lehet semmit sem elvenni. Ezért igyekezett mindent eltávolítani a cipőről, ami nem létszükséglet a funkcióhoz: tartsa a bokát és a sarkat, legyen rajta némi bélelés, és készen is vagyunk.
Zen japánkert (Fotó: muza-chan.net)
Amikor a formáról és az első színállásról elmélkedett, egy a Zen kertben meditáló mester jelent meg a szemei előtt, a forma ebből adódik. Az első színállás a zöldesbarna moha és levelek és a törtfehér sziklák kontrasztját adja vissza.
A járótalp mintázata a Nike Natural Motion, de kicsit megváltoztatott formával, hogy a Zen kert járóköveire emlékeztessen, a talpbetét hosszanti csíkozása pedig a kavicságyba frissen gereblyézett vonalakra utal. A talp egy olyan EVA anyagból készül, mely elég puha és rugalmas, de legalább a puha gumi kopásállóságával rendelkezik, így nem volt szükség külön járótalp ráragasztására.
Zen Roshe Run
A Roshe Run ökoszisztéma igen gyorsan felépült, és itt nemcsak a számtalan színváltozatról van szó: már létezik középmagas, azaz Mid és slip-on, azaz belebújós verziója is, sőt még sneakerboot is készült belőle, bár ez már elég kevéssé emlékeztet az eredetire. Anyagok tekintetében az eredeti szövött anyag mellett már bőrből, vászonból is csináltak, készült belőle Hyperfuse és Flyknit technológiás felsőrésszel is. Akinek pedig nem elég a Nike eredeti színállásai (köztük a nagyon meleg fotoprintesek :), vagy a kollaborációkban készített modellek, azok a Nike iD-n is csináltathatnak maguknak saját Roshe Runt.
A sneakerbox történetének első Roshe Run megjelenése az első Kicks R Good fesztiválon lőtt sneaker street stlye fotó volt, ahol is Nóri lábán jelent meg a narancs leopárd mintás változat, de persze azóta számos cikkben számoltunk be a legfrissebb modellekről.
Aki hozzánk hasonlóan rákattant a Roshe Run cipőkre, azoknak ajánljuk a TeamRoshe oldalt, ahol lelkes, teljesen a Roshe Runnak dedikált arcok egy nagyon részletes oldalt visznek: a megjelent modellek adatbázisán és a várható megjelenéseken kívül van még nemzetközi üzletlista (online és offline), sok kép, néhány érdekes cikk, az Instagram csatornájuk pedig egészen biztosan a Roshe Run rajongók mekkája 🙂
